A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai
hogy a párt beleegyezése, jóváhagyása nélkül semmi nem történhetett. Ezért elmondható, hogy Várpalota szocialista város létrehozásának fontos dokumentumai közé tartoznak - többek között - a Veszprém Megyei Levéltárban található tanácsi személyzeti iratok is. A rendelkezésre álló iratanyag lehetővé teszi, hogy a káder és a káderes alakján keresztül adott lokális szcénában elemezzük, mit „gondolt” a hatalom a párt-, illetve a településirányításról, milyen viszonyban állt a központi tervezés és a helyi szintű megvalósulás. Körvonalazható a káderek csoportja, a hozzájuk fűződő személyes és politikai imaginációk és elvárások, leírható ezen elvárásrendszerek működtetőinek szerepe (az állampolgár és a személyzetis kontextusában), valamint ennek a csoportfogalomnak {káder) a működése a mindennapi gyakorlatokban. Egy olyan fogalomról van szó, amit ugyan mindenki használ(t), de eddig kevés olyan elemzés született,33 ami részletesen feltárta volna magyarországi társadalomtörténetét, illetve kutatta volna gyakorlati jelentőségét. A kutatás jelen fázisában, a forrásokból kiindulva, egyelőre azt tekintem kádernek, akit a tanácsi forrásokban is így neveznek. A későbbiekben azt remélem, hogy körvonalazódik majd egy olyan káderfogalom - a káderek valóságban betöltött szerepének, illetve a hatalom konkrét elvárásainak keretében -, ami az eddigieknél árnyaltabb lesz és magába foglalja mind a politikai, mind a szakmai elvárásokat, illetve ezek időbeli alakulását is. A szovjet minta érvényesülése már a kutatás jelen fázisában is kimutatható. A sztálini szövegekre való folyamatos utalás, vagy a káderek politikai, ideológiai képzését biztosító ún. politikai iskolára küldés gyakorlata, és ezzel párhuzamosan az a szakképző iskolai rendszer, amit az 50-es évek elején a hatalom működtetett, konkrét párhuzamokat jelent a szovjet mintával. Ezt, vagyis Sztálin 1930-as évekbeli káderpolitikáját elemzi Sheila Fitzpatrick Stalin and the Making of a New Elite című írásában. 34 A gondolatmenet fókuszában az „új elit” létrehozása áll. Az, ahogyan megfogalmazódott az igény, hogy az úgynevezett szakértők (vállalatok vezető szakembergárdája, „menedzsmentje”) és a (politikai) káderek elkülönülő csoportjai helyett - mivel a szakképzett káderek hiányoztak - „kiképezzék” a rendszer vezető, új elitjét: mind szakmailag, mind politikailag.35 Fitzpatrick az addig egységesnek tekintett, ugyanakkor „arcnélküli” káderapparátus összetételét, a káderekkel kapcsolatos elvárások artikulálódá- sának folyamatát elemzi. Teszi mindezt azért, hogy elemzésével meghaladja azt a leegyszerűsítő és általánosító nézetet, hogy a káderekkel szemben a mindent meghatározó elvárás „csupán” a feltétlen politikai hűség volt. Bár a ’30-as évekre jellemző hihetetlen léptékű, elsősorban műszaki beiskolázási program csak Cserős Borbála: Új város - új káderek: Várpalota a: 1950-es évek első felében 33 Itt érdemes kiemelni Gyarmati György munkáit: Gyarmati 1991, 1996, 1998, 2009, 2011. 34 Fitzpatrick 1979. 35 Fitzpatrick 1979: 377. és 380. 35
