A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai
a lakásigény, mely talán a központi tervezés sürgető céldátumainál is erősebben befolyásolta az építkezések ütemét - gyakran azok minőségét is egyúttal a város arculatának kialakulását. A város létének alapját a bánya mellett a megépülő lignittüzelésü hőerőmű és az alumíniumkohó teremtette meg. „A település tényleges városias kifejlődését [...] a felszabadulás hozta magával, s ez 1950-ben kezdődött meg a bányák korszerűsitésével, az inotai »November 7.« Ligniterőmü üzembe helyezésével, és az ország alumíniumtermelésének csaknem 50%-át előállító hatalmas új alumíniumkohósor létesítésével.”20 Sokat elárul a hőerőműnek - tervezője Mátrai Gyula21 - a település későbbi életében betöltött már-már lélektani szerepéről a következő idézet, ami 1985-ből (!) származik: „Állítólag tíz évig húzódott annak idején a vita, az inotai avagy a dunaújvárosi hőerőmű kezdett-e előbb termelni. Az akadémikusnak látszó probléma tisztázása azonban nem csupán a sorrendiség eldöntésére, hanem az elsőség megszerzésére irányult. Hiszen azzal, hogy végül is a November 7. Hőerőmű javára billent az idő mérlege, nem más deklará- lódott, mint hogy hazánk első szocialista nagyberuházása Inotán készült el. Maga Rákosi Mátyás vágta át az avatószalagot 1951. november 7-én, s ezzel megkezdte termelését az első gépegység.”22 Rengeteg környékbeli és várpalotai megélhetését, a város pedig több intézmény meglétét és működését köszönhette az erőműnek, így az eufemisztikus megfogalmazás - ma már esetleg túlzásnak tűnő retorikája - lélektanilag igazolható: meghatározó volt a fontosság, a kiemelt szerep, a „ számítunk" tudata. Az építkezés a környéken addig soha nem látott nagyságrendet képviselt. Lenyűgözte a korabeli riportert is: „Az építkezés hatalmas méretei már messziről is lenyügözőek. Amint a vonat Székesfehérvár felől Várpalotához közeledik, Sárszentmiklós után mint valami mesebeli óriások bukkannak elő a hatalmas vasbetonépítmények: az óriási, égbetörő hűtőtorony, a 42 méter magas, félig már kész kazán- és gépház. Ez utóbbiba kényelmesen beleférne az épülő Cserős Borbála: Új város - új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében 2(1 Gyárfás - Ihrig 1973: 68. Nem világos, hogy a szerzők pontosan mit értenek „városias kifejlődésen”. 21 Szendrői 1955. (nincs oldalszámozás) 22 Bráz 1985: 97. 31
