A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai
Cserős Borbála: Új város - új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében jogállás kérdése. [...] A városi cím elnyerése révén számos olyan előnyhöz jutottak, amelyeket a merev, hierarchikus településrendszer csak e szint számára biztosított. A cím tehát nemcsak jogi státust, hanem - második tényezőként a gazdaságfejlesztési-beruházási, valamint a területi és településpolitikában, a különböző központi elosztási rendszerekben elfoglalt pozíciót is jelentett.” (2) „A szocialista városok létesítésének elsődleges célja az urbanizálat- lan térségek ipari fejlesztése volt, s általában egyetlen óriási termelőüzem vagy egy nehézipari ágazat dolgozói számára épültek” (3) ,,[A]z iparban foglalkoztatottak mindvégig túlsúlyban voltak, átlagosan 60 % körüli arányban.” (4) „[Fjokozottan érvényesültek a modem építészeti és várostervezésiszervezési elméletek: nemcsak a nagyipari üzemeket, hanem a hozzájuk csatlakozó várost is egységes tervek szerint építették fel.”7 Várpalota esetében a városi cím „elnyerése” nem szerves városfejlődés eredménye, szorosan kötődött a nehézipari beruházásokhoz. Kijelenthető, hogy a városi cím adományozása tisztán politikai-településpolitikai döntés következménye volt. A városi cím már önmagában előnyt jelentett az elosztási rendszerben, de a „szocialista város” megnevezés gyakran további kedvezményeket garantált. A politikai döntéshozók - stratégiai jelentőségüknél fogva — kiemelt figyelmet fordítottak ezen városokra.8 Várpalotán az iparfejlesztés elsősorban a bányászatot, a kohászatot és a nehézvegyipart érintette - ezek stratégiailag fontos iparágak voltak a Rákosi- korszak erőltetett iparosítási rendszerében. A nagyüzemek megépítése szükségszerűen együtt járt a város meg-, illetve újjáépítésével, hiszen a város és a környező települések lakossága nem tudta kiszolgálni a megnövekedett „munkás- igény”-t, a beruházásokkal nagyarányú bevándorlási folyamat vette kezdetét. A politikai döntések nyomán megszülető új, immáron szocialista város terepet biztosított a politikai rendszer városépítészeti elméleteinek megvalósítására — vagy legalábbis az erre irányuló törekvéseknek.9 Germuska rávilágít a szocialista városok építésével kapcsolatos egyik fontos problémára is, tudniillik mennyiben tekinthetők ezek a „mesterségesen fel- duzzasztott és „összeeszkábált” települések valódi városoknak. „A szocialista városok [kedvezményezett-kiemelt helyzetükből kifolyólag - Cs. B.] - egy-két kivételtől eltekintve - még azelőtt elnyerték a vá7 A nemzetközi szakirodalomra, illetve Beluszky Pál és Markos György kutatásaira támaszkodó kritériumrendszert lásd Germuska 2004: 48-50. 8 A témáról bővebben: Germuska 2004. 9 Az eredményekre vonatkozó részletes elemzés jelen írás kereteit meghaladja. 27
