A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)

Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai

A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története

rosi jogállást, hogy funkcionálisan képesek lettek volna betölteni központi szerepkörüket. [...] A telepített ipar vagy a már meglévő ipar felfuttatása határozta meg a település jellegét és későbbi prosperitását; ugyanakkor hanyatlását is ez okozta. [...] A helyi társadalom túlzott homogenitást mutatott, ami részben következménye, részben oka is a gazdasági diverzifikáció hiányának. Márpedig a foglalkoztatási szerkezetnek, s azon belül is a tercier szektor arányának döntő szerepe volt és van a városi jelleg kialakulásában.”10 11

A létrejövő társadalmi homogenitás kapcsán elmondható, hogy a lakosság összetétele - elsősorban a nehézipar nyújtotta munkahelyek reményében a városokba érkező új lakók, főleg nehézipari betanított vagy szakmunkások tömegei miatt - ezekben az ún. szocialista városokban különbözött a szerves városfejlődés során kialakult, ún. történelmi városokétól: például a humán értelmiségiek aránya elmaradt a nagyobb hagyományokkal rendelkező városokéhoz képest.

„A szocialista városokban a magyar városi átlaghoz képest - Leninváros kivételével - mindenhol alacsonyabb volt a felsőfokú végzettségűek aránya az aktív keresők között; a szellemi foglalkozásúak közé sorolt keresők iskolai végzettségi mutatói pedig mind a tizenegy településen alacsonyabbak voltak az átlagosnál. Az értelmiségben felülreprezentált volt a műszakiak aránya, és számos jel mutatott arra, hogy a humán értelmiség szinte kerüli a szocialista városokat (tartós pedagógushiány, betöltetlen orvosi állások magas száma stb.).”11

2. Várpalota helye a szocialista városok között

Várpalota a II. világháború előtt semmilyen szempontból nem töltött be kiemelt szerepet Magyarország városszerkezetében. A környék nem bővelkedett munkalehetőségekben, csak a néhány megnyitott bányaakna, a katonaság, vagy például a meszesség12 nyújtott valamiféle megélhetési lehetőséget.

„A kézműiparra berendezkedett mezőváros a XIX. század végén hanyatlásnak indult. A közeli Székesfehérváron és Veszprémben kialakult gyáripar gyors fejlődésével a palotai kézművesek nem tudták állni a sa10 Germuska 2004: 48-50.

11 Germuska 2004: 34.

12 Mészégetéssel foglalkozók.

28