A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története „Várpalota, Inota, Pét - egy város. A belügyminiszter a fejérmegyei Ino- ta községet egész területével Veszprém megyéhez csatolta és egyesítette Várpalota községgel. Egyben elrendelte, hogy az egyesített községekből Várpalota ideiglenes néven várost kell alakítani. Várpalota város három igazgatási kerületből áll, amelyek közül a II. kerület magában foglalja Pétfürdő gyár- és lakótelepét is. Új szocialista városaink sora bővült Várpalotával, iparunk leendő fontos gócpontjával. A várpalotai bánya és a két nagy ipartelep együttműködését nagymértékben elősegíti a három község egyesítése várossá.”3 Egy évvel később, 1952-ben Zolnay Vilmos így üdvözli Várpalota és a többi új ipari és bányászváros létrejöttét, illetve fogalmazza meg a városokhoz fűződő reményeket: „Kicsiny vagy közepes lakosságszámú elmaradt faluból, bányásztelepülésből, mondhatni egy csapásra, 20-30 ezer munkás lakta, korszerű, mindennel felszerelt szocialista várost teremtünk.”4 A szerző lelkesedése sokat elárul ezen új városokhoz fűzött reményekről, illetve a korszak mindent átható politikai propagandájáról: a településfejlesztés és annak kommunikációja az új világ építésének egyik kiemelt eszköze volt — természetesen szigorúan az iparfejlesztéssel együtt. A sok elemzés ellenére a szakirodalomban nem egységes a megítélése annak, mely városokat tekintik szocialista városnak. Germuska Pál Indusztria bűvöletében című kötetében hosszasan elemzi a fogalom használattörténetét, részletesen feldolgozva a vonatkozó magyar és nemzetközi szakirodalmat.5 A politikai és gazdasági döntések mentén, az iparszerkezet 1950-es évekbeli átalakításával körvonalazódó új városok csoportjából, a városok szerkezetének kialakulását alapul véve, a következő tizenegy várost sorolja a szocialista városok közé: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Százhalombatta, Tiszaújvá- ros, Várpalota, Ózd, Salgótarján és Tatabánya.6 Négyelemü kritériumrendszert állít fel, és e szerint a szocialista város ismérvei a következők: (1) ,,[A] politika és a gazdaságpolitika által kiemelt szerepű települések, azaz a redisztribúciós rendszer kedvezményezettjei. A kedvezményezettkiemelt helyzet két területen érhető leginkább tetten. Az egyik a városi 3 5203-2/1951. (X. 18.) BM. sz. rendelet. Hivatkozza: Könczöl 1988: 50. 4 Zolnay 1952: 10. 5 Germuska 2004: 36-53. 6 Germuska 2004: 52. Elemzésemben, elfogadva Germuska Pál érvelését, én is az általa használt szocialista város fogalomra támaszkodom. 26
