A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Szüts István Gergely: „A közellátás vonalán támad az ellenség”. A város első hétköznapjai: Várpalota, 1951–1952
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története környezetet.3 A nehéziparban meghatározott és folyamatosan emelt normák teljesítése érdekében a várpalotai bánya termelését már 1947-től fokozták, majd az első ötéves terv keretében az 1951. augusztusban átadott Inotai Alumíniumkohó, valamint a novemberben felavatott November 7. Erőmű szénenergiával való ellátása érdekében még jelentősebb termelésnövelést írtak elő. A megnövekedett széntermelési előirányzatok teljesítéséhez természetesen jelentős számú munkavállalóra is szükség volt. A településre emiatt több ezer, többségében addig a mezőgazdaságból élő személy érkezett, így 1951-re a tíz évvel korábbihoz képest jelentősen nőtt az itt élők száma.4 A strukturális változásoknak és természetesen politikai, gazdaságpolitikai akaratnak köszönhetően 1951. október 21-én három település, Várpalota, Pétfurdő és Inota összeolvasztásából létrejött Várpalota városa.5 Az új városban három kerületet jelöltek ki, az első a korábbi Várpalota, a második Pétfurdő a harmadik pedig Inota egykori települések közigazgatási területe lett. A rendelet kihirdetése természetesen nem jelentette, hogy az alapvetően rurális őslakó közösségek valamint a folyamatosan beáramló, rendkívül heterogén beköltözők október 22-én már a komák megfelelő városi körülmények között találták volna magukat. A várossá válást ugyanis számos tényező nehezítette. Egyrészt a három település összeolvadásával járó közigazgatás átszervezése, az ebből adódó kisebb-nagyobb konfliktusok, másrészt pedig a nagyarányú iparosítással járó szociális, gazdasági vagy éppen városüzemeltetési problémák. A következőkben igyekszünk bemutatni azokat a legfontosabb jelenségeket, lehetséges konfliktusforrásokat, amelyek a várossá váló Várpalota első évének hétköznapjait meghatározták. Az új városlakók kapcsolatai A hároméves, majd az első öt éves tervben meghatározott termelési mutatók teljesítéséhez több ezer új munkavállalóra volt szükség. Különösen 1951-től, 3 Az Országos Tervhivatal által 1950 februárjában kidolgozott, majd a Magyar Dolgozók Pártja Titkársága által jóváhagyott ipartelepítési tervben fontos szerep jutott a Várpalota- Veszprém-Balatonfűzfö tengelyen futó, úgynevezett közép-dunántúli iparvidéknek. Germuska 2002: 4. 4 1949 után a következő népszámlálást 1960-ban tartották Magyarországon. E szerint Várpalotán a 11 évvel korábban regisztrált 11 065 főhöz képest, ekkor már 21 194 személy élt. így tíz év alatt majdnem megduplázódott a városlakók száma. 5 5203-2/1951 (X. 18.) BM számú rendelet Várpalota és Inota községek egyesítéséről és várossá fejlesztéséről. Könczöl 1988. 226
