A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Nagy Szabolcs: „Rekonstrukció” és „rehabilitáció”. Veszprém belvárosának Kádár-kori „ modernizálása ”
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története bet fejlődött, mint azelőtt bármikor, és a mi városunkban is az alapvető változást az országban folyó szocialista építőmunka, és a vele együtt járó nagy társadalmi átalakulás hozta meg. A munkáshatalom létrejötte és a szocializmus építése jelentette Veszprém város fejlődésében azt az alapvető változást, amelynek eredményeként az új követelményeknek megfelelően kellett a város további fejlődését meghatározni. Az adottságok helyes felismerése, és a jelentkező társadalmi szükséglet követelte meg az ország és a megye vezetésétől, hogy az elmúlt huszonöt év alatt egy sor olyan intézményt - és vele együtt természetesen épületet is - telepítsen Veszprémbe, mint a Vegyipari Egyetem, a Nehézvegyipari Kutató Intézet, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, az ezeket kiszolgáló egyéb létesítmények, lakótelepek, különböző középületek, oktatási épületek - vegyipari technikum, új gimnázium - létesítése, egészségügyi ellátás szükséges javítása stb. [...] Az elmúlt évek során ismerte fel a megye és a város vezetősége, hogy Veszprém városnak sokkal jobban kell szolgálni a körülötte levő jelentős iparvidék igényeinek városi szintű kielégítését is. Ugyanis Veszprém egyik sajátossága az, hogy nem a városban, hanem mintegy 20-25 km-es körzetben, a városon kívül helyezkednek el az ipari üzemek, közöttük nem egy országosan is a legnagyobbak közé tartozó, ahol csak készenléti lakások, falusi szintű lehetőségek állnak az ott-dolgozók rendelkezésére. Az ésszerűség és a lehetőségeink is azt követelik, hogy jó közlekedéssel minél szorosabban a városhoz kapcsoljuk ezeket a területeket, így biztosítva nagyüzemi munkásainknak mindazt, amit jogosan elvárnak a következő évtizedekben tőlünk. [...] Ugyancsak a város gáz-, víz- és csatornahálózatának teljes rekonstrukciója, illetve átépítése ezeknek az időszakoknak a feladatát jelenti, hogy ezzel alapját teremtsük meg a város további gyorsütemü növekedésének, amely minden valószínűség szerint túl fogja haladni a jelenlegi mérsékelt ütemű elképzeléseinket, és valószínű az 1980-as években megközelíti az 50-60 ezres lélekszámot.”9 Mindez a szándékolt és tulajdonképpen felülről irányított „városduzzasztás”, egyéb hatásokkal együtt (országosan is megfigyelhető urbanizáció, más ipari létesítmények fejlesztése stb), elérte célját, a lakosságszám ugrásszerű növekedését eredményezte. Ez egyfelől pezsgést hozott az addig meglehetősen kisváro- sias megyeszékhely életébe, másfelől azonban nyomasztó lakáshiányt eredményezett. A nagy létszámú betelepítés témánkhoz szervesen kapcsolódó kísérő jelensége volt a városi lakosság nagy részének helyi gyökértelensége is. Az új 9 Papp 1969. Itt jegyzem meg, hogy az idézet cikk névhasználatával szemben Pap János nevét egy „p”-vel írta. 190
