A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Nagy Szabolcs: „Rekonstrukció” és „rehabilitáció”. Veszprém belvárosának Kádár-kori „ modernizálása ”
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története „Az 1960-as és 1970-es években kibontakozó rekonstrukció során megállapítható volt az a tény, hogy úgy a rendszerváltás előtt, mint azt követően nem annak megfelelően épültek meg azok a városrendezési és magasépítészeti elvek [sic!],3 ahogyan azokat egy belátható időre az összefogott beépítési terv meghatározta. Ez a tendencia látható volt már 1972- ben, amikor is csak szenvedélyes viták árán sikerült érvényre juttatni mindazokat az alapelveket, amelyek egy új rekonstrukciós városközpontra, Veszprémben a királynék városára is jellemzők. [...] Ennek a tervnek szellemében kellett volna a városrendezőnek, az építész szakmának, műemlékvédelemnek együttműködnie. Ma ott tartunk, hogy ha az esztétizálások helyett a tényleges szándék és készség jellemezte volna mindazokat, akik e témához hozzászóltak, akkor nem uralkodott volna el a városban a bizonytalanság, a mind gyakrabban változó vezetés körében nem terjedt volna el a »korszerűtlen - „érdek« gondolkodás, továbbá az évenkénti koncepcióváltás igénye, akkor ma inkább a befejezettség jellemezné Veszprém város központját, feledtetve a kompromisszumos adottságokat.”4 A korszakban nagyon sok városban zajlottak jelentős építkezések, átépítések. Ezeket, mint a fenti, s a következőkben ismertetett forrásokból is kiderül, a kor építészszakmai nyelvén, rendkívül anakronisztikus módon (a cinizmust nem feltételezve a kor döntéshozóiról) „városrekonstrukcióként” aposztrofálták. Hogy mennyiben jelentette ezen városrészek „rekonstrukcióját” lerombolásuk, s egy, a kor építészeti stílusának megfelelő épületegyüttessel történő felváltásuk, jelen munka nem hivatott vitatni. Véleményem szerint ezt a kérdést már az 1980-as évek második felének enyhültebb légkörében, a direkt politikaiideológiai nyomás alól kikerült építészszakma lezárta, többek között azzal, hogy mint például a Veszprémmel kapcsolatban idézett egyik-másik alábbi forrásban is látható, a több helyütt torzóként félbe maradt építkezések után, az új szemlélet szellemében végzett tervváltoztatásokat, tűzoltó jellegű örökségvédő tevékenységet „városrehabilitációként” definiálták.5 A jelen munkában bemutatandó veszprémi belváros átépítése a korai Kádár-kor városkép formálásainak egyik legjellemzőbb (de semmiképpen sem egyedülálló) példája, melyen keresztül remekül szemléltethető ezen országos jelenség. Sajnos, a kor politikai viszonyaiból adódóan, a döntés-előkészítés a legkevésbé sem a nyilvánosság előtt zajlott, ezért a tervek ideológiai hátteréről, a politikai vezetők, megrendelők pontos 3 Azt nem lehet eldönteni, hogy mire gondolt a szerző az 1970-es években már elmúltnak számító rendszerváltás alatt. 4 Márton 2011. 5 Balassa 1986. 188
