Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Boross István: „Proventus Sylvae Bakony" - Erdőhasználati formák a cseszneki uradalom területén a 18. században
Boross István bérlőknek adták árendába. Ebből keletkezett az erdei 'proventus', amelyet külön kasszában kezeltek az uradalom központjában. A mindenkori cseszneki tiszttartó minden év Szent György napjára számadást volt köteles készíteni a Köz-Bakony éves bevételeiről és kiadásairól. Az uradalomnak nem volt önálló erdőigazgatási ága, az erdő kezelése nem különült el a „rendes" birtokigazgatás keretein belül.35 A tiszttartó felelt az erdővel kapcsolatos feladatokért is. Amikor erdővel kapcsolatos ügyekről szólnak az iratok, általában megnevezik a tiszttartónak alárendelt erdőispánokat (például nyugták aláírásakor). Az uradalmi iratokban oszlopi, csetényi, rédei, cseszneki, borzavári, lókúti erdőispánok említésével találkoztunk. Viszont máskor ugyanezeket a személyeket más gazdálkodási ágak ügyeiben eljárva egyszerűen ispánként aposztrofálták. Birtokigazgatási szempontból egy érdekes jelenséggel találkozhatunk az 1759-től benépesített Lókút települést körülölelő erdők kezelését illetően, ami részleteiben még tisztázásra vár. Szulovszki János lókúti ispán, aki 1762-ben lépett hivatalba,36 számadásában elődjét, Vég Györgyöt többször is bakonyi ispánnak titulálta.37 Vajon a lókúti és a bakonyi ispán kettős címzése csupán szinonim kifejezések, vagy tartalmi, azaz hatásköri különbségeket rejt magában a megnevezések mögötti két tisztség, vagy esetleg időbeni egymásutániságról van szó? Elképzelhető, hogy a borzavári és a lókúti telepítéseket megelőzően (tehát 1759 előtt) a Csesznektől Lókútig terjedő hatalmas és összefüggő erdőterületet már külön (erdő)ispán kezelésére bízták. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a területet korábban árendálással38 már hasznosították. Szükség volt a terület folyamatos felügyeletére, mert - ahogy erre már kitértünk - komoly határviták keletkeztek a bakonybéli bencés és a zirci ciszter39 apátságokkal a cseszneki uradalom szempontjából engedély nélküli erdőhasználatok: fakivágás, erdei legeltetés, makkoltatás miatt. Ugyanakkor Lókút telepítésekor a telepítők hivatkoztak arra, hogy az uradalmi erdőkerülők már nem érnek el erre a területre, és gyakori az erdőpusztítás és a falopás. Az erdő igazgatása, az erdővel foglalkozás a legalsó szinten vált először önálló feladattá, amelyet az ispánoknak alárendelt erdőkerülők láttak el. Az erdő kerülésének feladatát a cseszneki uradalom keretein belül 1714-ben Gyirót telepítési szerződésében említették először, miszerint „tartoznak az erdőt kerülni",40 Az 1750-es évektől egyre több erdőkerülő, erdőőrző tűnik fel az iratokban. Szép Ferenc, Esterházy III. Imre nyitrai püspök cseszneki uradalmának fiskálisa 1760. augusztus 27-én állította ki Szombathelyen Plesnig János lókúti erdőkerülő konvencionális levelét. Fizetsége készpénzben 30 forint volt, és természetben 20 pozsonyi mérő rozst és 10 pozsonyi mérő búzát kapott. Ezen kívül a tiltott favágásért, marhalegeltetésért vagy lopásért kiszabott bírságok 1/3 része őt illette meg. Feladatai voltak: 1. Vigyázni a határokra, gyakran bejárni azokat41 2. Az engedély (cédula) nélkül fát vágókat vagy más haszonvétellel élőket zálogolni köteles 3. Akinek van cédulája, attól be kell szedni a fejszebért vagy más jövedelmet, ha nem szedi be, levonják a fizetségéből 4. A beszedett pénzt a tiszttartónak köteles befizetni 4. Ha valaki halogatja a fizetést, az erdőkerülőnek napi 20 pénzt köteles fizetni 5. Ha vadat lő, azt köteles bejelenteni és beszolgáltatni a tiszttartónak, ezért lövésdíjat (schussgeld) kap 6. A vadat tilos eladni, vagy másnak ajándékba adni kemény büntetés terhe mellett 7. Nyugtát kell kérnie a tiszttartótól és elismervényt kell adnia készpénz vagy vad átadásakor 8. Jó makktermés idején a sertéseket makkoltató pásztorokra vigyáznia kell, hogy el ne szökjenek, mert ha elszöknek, az erdőkerülő köteles kifizetni a bérleti díjat 1766-ban a rédei konvencionalisták között megtaláljuk a rédei, a sikátori és a gyiróti erdőőrzőket. Javadalmazásként beosztásuk szerint 11 vagy 20 forintot kaptak, mellette búzát, rozst, lencsét, borsót, kását és sót. 1772-ben a „rátótiak nyug- hatatlansága" miatt még egy kerülő félfogadása mellett döntött a tiszttartó. Ekkor lépett szolgálatba Lókúton Gazdig György „másik" erdőkerülőként, akit Kolosváry György a Joseff nevű erdőkerülő alá osztott be, akinek „mindenekben szavát fogadni" tartozik. Borzavári Gyurka is ekkor került az uraság szolgálatába, akinek fizetése bocskorral együtt 14 forint volt. A tiszttartó külön meghagyta neki, hogy az uraság bakonyi jószágára vigyázzon, a károktól óvja meg azt, és a tiszteknek mindent híven jelentsen be. Néhány év elteltével nemcsak Lókúton, hanem Borzaváron is két erdőkerülőt foglalkoztattak,42 sőt Lókúton még külön házat is építtetett számukra az uraság.43 88
