Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Márkusné Vörös Hajnalka: A cseszneki Eszterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 17-18. században
A cseszneki Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 17-18. században kormányozva a vármegyét. 1712-ig leveleit rendszeresen Csesznekre címezte az alispán. A török kiűzését és a végvárrendszer felszámolását követően kezdődhetett el a cseszneki uradalom gazdálkodásának és igazgatásának átszervezésére, a majorsági gazdálkodás kialakítása. A vármegye 1695-ben készült vetésterületre és állatállományra vonatkozó21 és az 1696-ban felvett adóösszeírása22 érzékletesen szemlélteti, hogy mit vett át Esterházy Ferenc apjától. Az uradalom területén, Rédén és Szombathelyen volt a legnagyobb a vetésterület 134 és 89 pozsonyi köböl, míg a többi településen 30-40. Jövedelmet hozó községi malom őrölt Rédén, Szentkirályon, Szombathelyen, Csetényben és egy felülcsapó malom Cseszneken. Erdeikben elegendő tűzrevaló és épületfa volt, sőt még eladásra is szállítottak a győri, fehérvári piacra. Az erdő makktermésén nevelkedett állataik közül a szilaj bakonyi sertésből volt a legtöbb átlagosan 50-60, Rédén 130. Hasonló számban neveltek ridegtartásban szarvasmarhát, az összeírás szerint elsősorban tehenet. Lovat csupán Cseszneken és a fuvarozással foglalkozó településeken írtak ösz- sze Rédén, Szombathelyen, Sikátorban átlagosan 10-15-öt. A szarvasmarha becsesebb állata volt a gazdáknak akkoriban, mint a ló. Jelentősebb juh és kecskeállományt Szombathelyen és Szentlászlón rögzítettek 100-110 darabot. A cseszneki majorsági földekről és állatállományáról az adóösszeírások nem tudósítanak, azokról a cseszneki tiszttartó összeírásaiból alkothatunk képet. A 18. század elején a cseszneki uradalom területén is jelentős szántóföldi területet hódítottak el az erdőtől. A legtöbbet (Bakony)szombathelyen és Csetényben, ahol 15 év alatt megháromszorozódott a vetésterület nagysága (412 és 203 pozsonyi köböl), de jelentősen emelkedett a termőföld területe Rédén és Szentkirályon is. Szinte elképzelhetetlen teljesítmény ez az összeírásban szereplő 15- 20 családnak, ha belegondolunk, hogy egy magyar holdnyi terület kiirtásához a fák kidöntéséhez és a gyökerek kiszedéséhez, főleg ahol a nagy sűrűség és a vastag tölgyfagyökerek akadályozták a munkát, egy embernek 48 munkanapra volt szüksége. A kiirtott és termővé tett területet általában 3-7 évig használhatták, majd megegyezés szerint bért kellett utána fizetni a földesúrnak, vagy a felbecsült munka megváltása után a földesúr az irtással megszerzett termőföldet allodiális birtokához csatolta, hogy majorjai területét gyarapítsa. Az uradalmi igazgatás fejlődését jelzi, hogy a szolgáltatásokat falvanként, név szerint regisztrálták, feljegyezve olyan sajátosságokat is, hogy a cseszneki jószág falvaiban aratáskor mindenütt egy keresztbe 17 kévét raktak kivéve Rédén, ahol 18-at, hogy az eső meg ne járja, el ne áztassa a gabonafejeket.23 A terményösszeírásokban valamennyi lakott településen feljegyzik a majorsági Csesznek várának látképe a 18. századból. (VeML Térképgyűjtemény, T 584. Vizer, 1794.) 75
