Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bányai Balázs: A sárosdi Esterházy-kastély
A sárosdi Esterházy-kastély A nővéreiéhez hasonlóan Esterházy Béla szobájában is egyszerű bútorok álltak. Ágy, asztal, szekrény, szőnyeg, az egyetlen különbséget a már tinédzser korában kapott fegyverszekrény jelentette. A kis grófra itt felügyelt születését követően a gyereklány, majd a Wörlitzből érkezett schwester, így nem csoda, hogy a kis Béla is németül beszélt először. Az elemi iskola osztályait a majorbeli gyerekekkel az édesapja által építtetett és fenntartott uradalmi iskolában végezte. A gimnázium alsó osztályait Székesfehérváron járta a cisztercieknél. Ebben az időszakban albérletben lakott a városban az iskolás évek kezdete óta mellette dolgozó nevelőnővel, Sztoj Emmával. Nővéreihez hasonlóan a német mellett Esterházy Béla is a francia nyelvet tanulta, sárosdi tanulmányai idején a francia kisasszonytól, Székesfehérváron egy idős hölgytől magántanulóként. A felsőbb gimnázium éveit már Pécsett, a jezsuiták által fenntartott Pius Gimnáziumban végezte el, emiatt ő is ritkán tartózkodott otthon. Mivel az ifjú grófot gyakran magával vitte édesapja az uradalomban tett kőrútjaira és vadászataira, emellett műszaki érdeklődése révén is apjához kötődött, nővéreinél jóval több időt tölthe- tett vele. A hölgyekkel ellentétben Esterházy Béla esetében a családi tervekben szerepelt felsőfokú továbbtanulása. Minthogy a családnakjelentős erdőterületek álltak a tulajdonában, az ifjú gróf Sopronban, erdészeti tanulmányokat folytatott volna, ha nem szól közbe a háború.106 A vendégszobákban a nagyszülők, a fent említett rokonok és barátok, majd a front közeledtével előbb német, utóbb magyar tisztek szálltak meg.107 A Möller által még az 1890-es években leválasztott északi szárnyban a konyha (1), a jégszekrénnyel felszerelt kamra (9), a kávéskonyha (8), a nagy garderobe (7), a komorna (6), a szakácsnő (10), a szobalányok (14) és az inasok szobái (11-12) mellett a személyzeti ebédlő (2) lett berendezve. A csatlakozó melléképületben a nagy mosókonyha nyitotta a termek sorát. Ezt a mosónő szobája, tárolók és további személyzeti szobák követték, majd a mindenes szobája következett. Végül a fűtéshez használt koksz és fa tárolója zárta a nyitott folyosó északi végét.108 A kastélyban és a parkban folyó életet szép számú személyzet tette gördülékennyé az 1930-as évek második, illetve az 1940-es évek első felében. Imre András főkomornyik volt a házban folyó munka irányítója. Szentes József inasként, egy Jolán nevű hölgy ko- mornaként dolgozott, akinek a feladatait később a már említett Sztoj Emma, Esterházy Béla nevelőnője vette át. Általában kettő-három szobalány állt alkalmazásban, akik közül Decsi Ilona, Vida Bözsi és Hanácsik Margit ismertek név szerint. Szentes Józsefné Manci főszakácsnő vezette a konyhát, mellette a személyzeti szakácsnő, illetve még egykét konyhalány tartozott a konyhai személyzethez. Horváth István volt a mindenes, a mosónőt Szegi Marisnak hívták. A sofőr, Kovács József és egy kocsis (elsőként egy Péter nevű, utóbb Magyar József), továbbá lovászok foglalkoztak az autókkal, a kocsikkal és a lovakkal. A park gondozása a főkertész Mészáros Lajos, kettő idősebb, Balogh József és Nagy József, illetve kettő fiatalabb kertész, Rapai József és Garbacz István feladata volt.109 Az épületrészek közötti hierarchiát nem csak a homlokzatok kialakítása, az üvegezett vagy üve- gezetlen veranda, esetleg a helyiségek berendezése jelezhette, hanem az egyes szárnyak műszaki felszereltsége is. Ez Sárosdon mégsem egyszerűsíthető le ennyire, hiszen ezen a téren inkább a gyakorlati szempontok kerültek előtérbe a reprezentáció rovására. A vízvezetékrendszer az I. világháborút követően már használatban volt, de lehetséges, hogy még korábban bevezették. Möller egyik tervén egy téglalap alakú forma látszik a folyosó nyugati vége felé. Elképzelhető, hogy ez már akkor is az Esterházy Béla által leírt szivattyútároló fedeleként készült el. A II. világháború előtti időkben a kastély és a tó között működő ártézi kút mellett létesített szivattyú nyomta a vizet a kastélyba, amelynek földszintjéről egy másik szivaty- tyú segítségével emelték a padláson elhelyezett nagy tartályba. Ezeken a szivattyúkon és a padlástérben álló tartályon keresztül jutott a víz több uradalmi épület, egyebek mellett a kertész és a sofőr kastélypark melletti házába is. A folyó melegvízzel történő fürdést az 1920-as évek végén, talán 1929-ben kiépített rendszer tette lehetővé, amikor az összes fürdőszobát fűthető vízmelegítő tartállyal szerelték fel (a fürdőszobák kialakításának időpontja nem feltétlen köthető ehhez, erről pontos adatot nem ismerek). A fejlesztés előtt a gyermekek például a szobájukban felállított kádban fürödtek a konyhán melegített vízben.110 A vízvezetékrendszer mellett a harmincas években már biztosan működő központi fűtés csövei is behálózták csaknem az egész kastélyt. Az előszoba kivételével a társasági tereket, a családtagok és a személyzet lakószobáit szerelték fel a koksszal fűtött kazán által melegített radiátorokkal. A rendszer működtetésének drágaságát jelzi, hogy a vendégszobákban mindvégig kályhákkal fűtöttek.111 Amajorésa kastélyáramellátásáta Belmajorban, a magtár mellett működő áramfejlesztő biztosította. A villamosvezetékek az épület ös.szes szár195
