Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bányai Balázs: A sárosdi Esterházy-kastély
Bányai Balázs elsőről tudjuk, hogy a későbbiekben lépcsőházként szolgált, és ugyan Möller felmérésén nem látható a toronyba vezető lépcső, azt gondolom, hogy az megőrizte a már Wéber által létrehozott funkcióját. A déli szárnyban megépített három nagyobb terem minden bizonnyal a társasági élet helyiségei voltak, köztük az ebédlővel és a szalonnal. A két szélső helyiség zárterkéllyel tekintett a parkra, a fiókos dongaboltozatos középsőből ajtó nyílt a déli teraszra. Ha azt feltételezzük, hogy a - szintén keresztboltozatos - nyugati zárterkélyes terem az ebédlő volt, kézenfekvő, hogy a lépcsőház és az ebédlő között a tálalót sejtsük. A rajz szerint az új szárnynak csupán a nagy keleti terme biztosított kapcsolatot a régi épületrésszel, mivel a réginek az udvar felé néző kis helyiségeiből nem nyílt átjárás az új folyosóra. A három említett kis helyiség közül a középsőben helyezték el az illemhelyet. A toronytól északra eső szobának az udvar felől nyílt bejárata, az előcsarnokkal nem volt kapcsolata. A keleti szárny folyosója nagyobb részben zárt volt, míg ennek északi része és az egész északi szárny előtt nyitott folyosó húzódott. A régi épület megtartott keleti szárnyában feltehetően főként lakószobák sorakoztak, a homlokzat közepe táján egyikükből ajtó nyílt a hátsó teraszra. Az északi szárnyhoz nyaktaggal csatlakozó melléképület nem szerepel az 1858-59-es térképen, így ez a historizmus időszakában népszerű megoldás55 is Wéber munkájához köthető. Az ismertetett alaprajzból és a rövid leírásokból úgy tűnik, hogy a Wéber által asszimetrikussá alakított kastély új épületrésze a korábbiakhoz képest sokkal hangsúlyosabb volt, ennek következtében ez határozta meg annak látványát. Az építész életművének legjobb ismerője, Marótzy Katalin szerint a Wéber által tervezett „kastélyok tömegformálására elsősorban az additivitás jellemző, a kapcsolódó részek között a hierarchia nem erős, inkább mellérendelt helyzetűek."56 Eme megállapítása valóban helytálló a vörösvári, a galántai és a nagyhörcsöki kastélyra, de az újonnan előkerült rajzok szerint a sárosdi Esterházy-kastély nem illik ebbe a sorba. Az 1881-ben felmért kataszteri térképen is láthatóak az épület Wéber által tervezett körvonalai. Látható rajta ugyanakkor az is, hogy a kastély átalakítását a park újragondolása is követte. A historizáló kastélyhoz hozzá illő tájképi kertet ültettek - egyelőre ismeretlen időpontban, ismeretlen tervező munkája nyomán. Legelső lépésként megváltoztatták a park határait. A Szolgaegyháza felé induló út nyomvonalát délebbre tolták, és a parkba vonták az így felszabadult területet, illetve a kastélytól nyugatra, a patak és az út között elterülő kis földet. Kelet felé ugyanakkor némileg csökkent a park terjedelme - egy erdősáv és uradalmi épületek maradtak a park és a József-erdő között míg északon a magtár vonala határozta meg, hogy meddig húzódhat az angolkert. A park dél felé történő terjeszkedésének esett áldozatul az egykor az út mellett álló szimmetrikus épület- együttes. Az újonnan létesített utak lombhullató és tűlevelű fák alkotta erdős, ligetes területek között kanyarogtak. Lehetőséget biztosítottak kellemes séták megtételére, és elvezettek a parkba foglalt vincellérházhoz, az üvegházhoz, a patakpartra, valamint természetesen a közeli Belmajor felé. A kevésbé látványos személyzeti szárnyat mindkét oldalról igyekeztek fák és bokrok mögé rejteni, míg a főhomlokzat előtt egy rondót létesítettek. A patak medrét valószínűleg kiszélesítették a főhomlokzat előtt, ami lehetővé tette egy kis mesterséges sziget létesítését is. A tavacska létesítésére ekkor 180 Klösz György: Fasor. (Budapest Főváros Levéltára, XI. 916/1583/11/044)
