Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bányai Balázs: A sárosdi Esterházy-kastély
Bányai Balázs tott és ezen az ágon öröklődött tovább.4 Sárosd új ura 1760-ban, a hétéves háborúban elfoglalta Potsdamot, a tábornoki és a belső titkos tanácsosi címig emelkedett. 1774-től Borsod, majd 1777-től Veszprém vármegye főispánjaként is tevékenykedett, és főként Pozsonyban élt.5 A sárosdi betelepülések lezárulta után a sikeres katona, Imre gróf kezdeményezte Sárosd mezővárossá nyilvánítását. Az uralkodói engedély még 1761-ben megérkezett.6 Ebben az időszakban a település mellett az uradalom fejlesztése is lendületet vett, melyet olykor maga a tulajdonos személyesen is felügyelhetett, hiszen 1778-ban már háza volt a településen.7 Talán ugyanezt az épületet és környezetét örökítette meg a II. József uralkodása idején készült első katonai felmérés térképe.8 A térkép szerint a településtől keletre, a későbbi kastély helyén egy kőből készült, négyszárnyú, az udvarát csaknem teljesen közrefogó épület állt 1783-ban, közvetlen közelében Dél felé egy, Délkelet felé több kisebb épülettel. A felméréshez tartozó leírás szerint az említett „szilárd" uradalmi építmény egy kisebb urasági ház volt istállóval.9 Felmerülhet, hogy az istálló a házzal volt egybeépítve, a mellette a parton álló házról viszont az 1778-as birtokismertetésnek köszönhetően biztosan tudjuk, hogy a kőműves bérelt benne egy szobát. Az urasági ház - mai fogalmaink szerint minden bizonnyal kúria - mellett futó patakon, a hídtól északra kisebb sziget látszik. A hídtól délre szélesebb a patak medre, e felett pedig már látható volt az urasági épülettel szemben álló kápolna. A kúriából kastély, a kertből park épül A 19. század elején Sárosd Esterházy Imre tábornok második fiának, Pálnak (1761 körül—1808) a kezén volt,10 aki apjához hasonlóan a katonai pályát választotta. 1798-ban alezredesként, 1804-ben már tábornoki őrmesterként, az I. számú huszárezred második tulajdonosaként szolgált. 1808-ban önkezével vetett véget életének. „Tébolyodásának" előidézője a saját katonái által véletlenségből a fején ejtett seb lehetett a család rövid történetét leíró Eszterházy János szerint.11 Bödő István kutatásai más lehetséges okokra is rávilágítanak. Ezek szerint Esterházy Pál adósságokba keveredett, és a családi kapcsolatai is megromlottak, mivel édesanyja, Abensberg Mária Anna grófnő (1741-1807) A sárosdi kastély és környéke 1858-59-ben. (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtár, II. katonai felmérés Col. XXX. Sect. 54. 1858-59. másolat, részlet) 174
