Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Strešňák Gábor: Az Esterházy család cseszneki ágának felvidéki birtokai
Strešňák Gábor átfedések lehettek, bizonyítja a következő tény, hogy a feljebb említett, cseszneki ágból származó testvérpár örökölt osztályrészét szenei szőlők is alkották. Mindeközben Szene mezővárosa a semptei uradalom szerves részét alkotta, amelyet még Esterházy Miklós nádor, a későbbi fraknói ág alapítója szerzett meg a Thurzók kihalása után, 1639-ben.16 Valószínűleg tehát a szenei szőlőhegy fekvése, borának minősége döntő lehetett ez ügyben és mivel Esterházy Miklós nádor szerzeményének számított, nem lehetett a közte, és a cseszneki, valamint a zólyomi ágak megalapítóinak számító Dániel és Pál testvérei közt végbement birtokosztályok része. Inkább egy eddig alá nem támasztott, családágak közti haszonzálogosítás tárgyát képezhették. Ezzel szemben a Szenccel határos Magyarbél szőlői, amelyek a fenti, 1663-as, cseszneki EsGalánta kataszteri térképe 19. századból terházy Zsigmond és János közti birtokosztálynak szintén részét képezték, még Miklós nádor és testvérei apjának, Esterházy Ferenc pozsonyi alispánnak és feleségének, Illésházy Zsófiának a szerzeménye volt.17 Ennek következtében pedig minden bizonnyal tárgya volt a családi főágak közti osztozkodásnak. Az szőlőkből 1663-ban négy nyolcad magyarbéli, illetve a szenei „Foglizom" nevű dűlőben három nyolcad a kőből épült présházzal és a mellette levő két negyed szőlővel együtt cseszneki Esterházy Jánosé lett, Zsigmond pedig a Tattai szőlőknek nevezettekből négy nyolcadot és a „junnpergi" három nyolcadot tudhatta magáénak a „foglizomi" kisebbik résszel, amely másfél nyolcadnyit tett ki.18 Galánta Esterházy V. Imre idejében Esterházy V. Imre tábornoknak, Veszprém megye főispánjának (1722-1792) 1778-ban Galán- tán házhelyes jobbágya nem volt, csak majorsági (allodiális) földjei, továbbá árendában levő földjei két határosztályba (calcatura) osztva. Az egyikbe a következő dűlők földjei tartoztak: a határ Sárdon túli részében 4 tábla (88 mérő), út melletti dűlőben (5 mérő), malomútra dűlőben (10,5 mérő), harcos gyep dűlőben (20), Bíróságba dűlőben 3 tábla (75), Szarvashegyben (42), Végi útnál (20), Sósba (21), Kenderszer (2), Forrókútnál 2 darabban (6), Ógalánta (3), Selyemrét (3), Kertalatti két tábla (7, 79). A másik határosztály a következő dűlőkben terült el: Nyebojsza előtt 2 tábla és egy „zsacskó" (69), Hódi előtt 2 tábla (120), Dernyén túl 5 darab (16), továbbá 2 db (6), Kisréteknél (10), Csipkésnél (36), Hódi előtt (5,5). Mindezek a felsorolásból kihagyott apró területekkel együtt összesen 650 mérőnyit tettek ki. Tudjuk továbbá hogy birtokához 5 darab rét tartozott. Ezen kívül 130 juha volt, ám 300 darabot tudtak tartani egyszerre, továbbá az övé volt a Vágón egy malom is. Mivel a vizsgált birtokhoz jobbágyok nem tartoztak, egyik fő bevételi forrását az árendások alkották. Ezen a csoporton belül is főleg a helyi zsidóság emelhető ki. Koh Mihály, aki bérelt házában saját bort árult, 50 forintot fizetett évente. Egy másik ház után Lebelmecz zsidó kereskedő 30 forintot, míg Márkus Samu az általa lakott ház után 35 forintot, egy Benyus nevezetű pedig 25 forintot fizetett. A szintén zsidó Jakab Simon 20 ár föld Az 1741-ben épített galántai kápolna 120
