Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Strešňák Gábor: Az Esterházy család cseszneki ágának felvidéki birtokai
Az Esterházy család cseszneki ágának felvidéki birtokai árendájaként évi 25 forintot fizetett. A zsinagóga után az itteni közösség 100 forintot tartozott adni évente, viaszpénzükből pedig 14 forintnyi jövedelme volt az uradalomnak. Fajszer Antal pék két házat is bérelt az uradalomtól, az egyik után 80, a másik után pedig 32 forintot fizetett. Zsidó Samu szabó ugyan saját házában lakott, viszont az alatta levő földért az uraságnak évi 6 forint 20 dénárt szolgáltatott be. Ugyanakkor Prox József kerékgyártó 28-at fizetett. A szerződéses árendások között találjuk továbbá a helyi juhászt is, akinek évi árendája 280 forintot tett ki. Volt itt továbbá egy 15 marhás svájcer is.19 Az általa egy marhától beszolgáltatott 16 icce vaj, sajtpénz és egyéb termény értéke összesen évi 90 forint 45 dénár összegre rúgott. Az árendások sorát a zsellérek zárják, akik „cigány-féle" házakban laktak összesen tizenhatan. Ők 24 napi kétkezi munkával tartoztak, amit további 35 forinttal voltak kötelesek még megtoldani. Rajtuk kívül 6 pár, azaz 12 cigányról szólnak még a források, összesen évi 18 forintnyi árendával. A galántai kastélynak egy boltja „depositoriumként", azaz raktárként funkcionált és az uradalomnak évi 4 forint hasznot hozott. A felsoroltak után összesen évi 856 forintnyi bevétele volt az uradalomnak. A majorságon 4 db béres szekér teljesített szolgálatot 18 ökörrel és 6 béressel, akik szántottak, elvégezték az uradalomhoz tartozó házak javítását,20 valamint minden más munkát, ami a gazdaságnál szükséges volt. Természetesen szállítottak is: 1767 decemberében a galántai majorság a pozsonyi uradalmi központ konyhájára pl. beszállított 6 font írós és 60 font olvasztott vajat, 6 öreg tyúkot, 10 csirkét, 3 pulykát, 8 ludat, 4 kappant, 60 fenyves madarat és 150 csigát, 3 egyéves vaddisznót (frischling), egy hízó aprólékát és két borjút.21 A galántai birtoknak birtokszervezési szempontból valószínűleg kiemelt jelentősége volt, bár az uradalmi adminisztrációs központ Pozsonyban az Esterházy palotában székelt. A galántai ispán eljárt a románfalvi ügyekben is, de más, pl. a deményi gazdasági nyilvántartásokat is nem egyszer ellenjegyezte. Sokkal gyakrabban találkozunk helyi szintű, ám következetesen tiszttartói - provizori minőségben emlegetett hivatalnokokkal, mint ispánokkal. Galántán 1764-1785 között Pataky Imre ispán nevével találkozunk, akit 1771 áprilisától Hill József váltott fel hivatalában. Provizori minőségben 1764-től Fábry Pált jegyzik, majd 1768-től Pataky Ignácot, illetve 1778-tól Kégl, v. Kégly Andrást, aki egyébként az 1780-as években mind Galántán, mind pedig Románfalván eljárt. A galántai major gazdájaként Széchényi Ferencet említik (1770-ben, 1778-ban), akit később Piroska Mihály addigi uradalmi hajdú22 váltott fel, legkésőbb 1783-ban. Utóbbit hajdúként 1770- től jegyzik. Az ő utóda egy szintén 1783-as adat szerint Vorska János volt. 1785-ben Nagy Mihály, Csandala János, Kiss József, Vass József, Raicsányi György és Hudek György béreseket alkalmazták. Szolgálatban állt még ekkor Tómba János erdóör is.23 Egy 1778-as adat három bikapásztort említ a majorság szolgálatában: Visy Györgyöt, Bodagh Andrást és Öreg Martint (Mártont), akiknek Nagy Mihály, Molnár József és Matkovics Ádám voltak a segítőik.24 A majorgazdaság nagyobb idénymunkák elvégzéséhez napszámosokat alkalmazott. Ilyen munka címén pl. 1783. június-júliusában a rétek kaszálásáért 162 kaszásnak fejenként 15 dénárjával számolva a napidíjat összesen 40 ft 50 dénárt, 257 szénagyűjtőnek pedig 10 dénárjával számolva összesen 42 ft 83, 5 dénárt fizettek ki - az összegnek utána számolva, kb. kétnapi munka elvégzése után.25 Románfalva26 Az 1778-as állapotok szerint Románfalván egész helyes jobbágy 14, fél helyes 14, negyed helyes 2, zsellér 30 volt, akik egy-egy forint füstpénzt fizettek. Összesen 61-et, mivel a bíró, kisbíró és a két erdőór szabadságot élvezett. A jobbágyok évente 1428 nap marhás robottal, 616 nap kézi robottal tartoztak évente. Terményben beszolgáltattak: 54 kappant, 54 csirkét, 22,5 icce vajat, 329 tojást és az említett évben még tartoztak 27,5 öl fa kivágásával és 12 napi hosszú fuvarral is. Földjükből, szőlőjükből kilencedet fizettek. Az uraságnak Nemeskürtön, Udvarnokon és Semptén volt még dézsmája, ezeket a tiszttartó szedte ki évenként. Románfalván nem volt saját szőlője. Az itteni urasági földek 3 határosztályban terültek el. Az elsőbe a Miklós erdő mellett 39 pozsonyi mérőt, Bábi határ felé 340-et, a falu mellettibe pedig 320 pozsonyi mérőt lehet vetni. A három határosztály közül csak kettőbe vetettek tavasszal. A földek soványak voltak, ezért 1776-tól trágyáz- tatni kezdték és a jövőben jobb hasznot reméltek. 1778-ban összesen 1337 kereszt 3 kéve gabona termett Románfalván. A jobbágyok az itteni kenderföldek után 1 mázsát tartoznak fonni, ha annyi nem volt lehetséges, akkor robotoltak helyette, ezen túl pedig vásznat is adóztak természetben. Káposztaföldek után nem adtak semmit, mivel kevésnek volt és ezért robotoltak helyette. 121
