Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Strešňák Gábor: Az Esterházy család cseszneki ágának felvidéki birtokai
Strešňák Gábor Bessenyey dolf magyar király 1590. november 27-én kiadott adománylevele erősített meg.1 Ennek fő címzettje Bessenyei I. György unokája, a Pozsony vármegye alispáni tisztjét 1579-től betöltő Esterházy Ferenc és Bessenyei Péter unokája, Fekete György volt. Ezzel összefüggésben jegyezhető meg, hogy valószínűleg a Bessenyei - Esterházy birtokjogi kontinuitás mutatkozik meg a két család szimbolikájában is.2 Az Esterházy család birtokszerzeményei a Felvidéken Esterházy Ferenc Illésházy Zsófiával kötött házasságából 13 gyermek született, ebből 3 nem érte meg a felnőttkort. 1604-ben bekövetkezett halálakor Galántán kastélyt bírt 48 jobbágytelekkel, ezen kívül birtokrészeket Kosúton, Báhonyban, Csenkén, Sziládon, Magyarbélen. A Trencsén megyei Demény várkastélya a hozzá tartozó uradalommal együtt 1602-től került a birtokába sógora, Illésházy István révén, aki 1594-től Trencsén várA Bessenyei család címere megye főispánja majd 1608-tól egy éven át az akkor bekövetkezett haláláig a nádori méltóságot is viselte.3 Esterházy Ferenc fiai, Pál, Miklós, Dániel 1614- ben bárói címet nyertek. Dániel (1585-1654) lett a cseszneki ág megalapítója, miután 1636-ban megkapta a cseszneki uradalmat. Az ő generációja lett a galántai barokk kastély építtetője is, amelynek lakói éppen a cseszneki ágból kerültek ki, mivel a nádori méltóságot (1625-1645) is betöltő Esterházy Miklós, a fraknói ág alapítója fényes pályafutásának köszönhetően további hatalmas vagyonra tett szert - elég ha a szomszédos Semptei vár uradalmát említjük - és lemondott galántai jussáról.4 Esterházy Dánielnek a Veszprém megyei javain kívül tehát számos más birtoka is volt. Trencsén megyei birtokainak központja a deményi kastélyon kívül beckói megerősített kúriája lehetett, amelyik egy 1653-as adat szerint rögtön Mednyánszky István kúriája mellett állt. Az 1646/1647. évi Trencsén megyei nemesi összeírás ugyanis éppen itt említi Dánielt. A családágnak egyébként a 17. században Trencsén megyében még Bitese, Sztrecsnó és Lietava uradalmaiban voltak birtokrészei.5 Ezen kívül Pozsonyban házzal rendelkezett és különböző időszakokban Pozsony, Nyitra és Komárom megyék területén birtokos: Ábrahám, Felső, Alsó, Középső Korompa, Éberhardi-, Surányi uradalom, Zólyomi uradalom, Nagysziklás, Baracska, Pázsi- tos, Csermend, Nyitravícsap és Vícsapáti, Sárfia, Nagyiéi.6 A források terjedelmét tekintve ezek bemutatása messzemenólegesen túlhaladná egy előadás, illetve kistanulmány kereteit, ezért figyelmünket inkább a családág galántai birtokrészeire irányítjuk. A családi levéltár 18. század második feléből származó birtokigazgatási iratanyaga alapján betekintünk Esterházy V. Imre (1722-1792) galántai és románfalvai birtokainak mindennapjaiba. A galántai birtok igazgatása A török veszedelem Érsekújvár eleste után Galántát is közvetlenül érintette. A helyi közbirtokosság ezért fokozott védelmi intézkedésekre kényszerült és ezt írásos egyezséggel szentesítette 1674. december 6-án. A megkötött egyezségnek természetesen az itteni Esterházyak is részesei lehettek, bár a fennmaradt forrásanyag ezt nem nevesíti. Minden bizonnyal erre utalhat azonban 116
