Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Pál-Antal Sándor: Ipartörténeti kutatások és források Erdélyben
Ipartörténeti kutatások és források Erdélyben hellyel, Nagyváraddal, Nagybányával, Szászrégennel, Székelykeresztúrral és Székelyudvarhellyel foglalkozó tanulmányok. De egyikről sem mondható el, hogy átfogó szintézis lenne. Mind-mind résztanulmány. A városok ipara mellett, több tanulmány foglalkozik egy-egy vidék falusi kézműiparával, mások egy-egy szakma vidékenkénti ismertetésével. Ilyen pl. a csíki fazekasság, a szilágysági kerámia, a láposvidéki szénégetés, a csíkszentdomokosi és a vargyasi mészégetés stb. Három tanulmány iparmúzeumot ismertet, hét a céhpecséteket, nyolc a múzeumokban található céhtárgyakat. Mások a céhlobogókról, árszabályokról és egyebekről értekeztek. Az első világháború előtti és a két világháború közötti munkák magyar és német nyelvűek. Az 1945-1989 közöttiek 50%-a magyar, 37%-a román és 13%-a német nyelvű (és egy francia nyelvű tanulmány). Az 1990 utáni írások 40%-a magyar, 46%-a román és 14%-a német (és egy francia) nyelven íródott. Kivételesen találunk öt kétnyelvű írást is, három román-magyar, két magyar-német nyelvűt. Meglepő a román nyelvű írások, főként a román szerzők viszonylag alacsony száma 1945 után is. Úgy látszik, nemcsak a két világháború között, hanem a kommunista időszakban is a román történetírás nem tekintette az ipartörténet kutatásokat eléggé fontos feladatnak. Elsőséget kaptak a nemzetté válás, az ún. társadalmi és nemzeti függetlenségért vívott harc és az ehhez kapcsolódó egyéb prioritásokat élvező kutatások. Ugyanakkor pedig ez a kutatási terület szerény, de elérhető érvényesülési lehetőséget biztosított a magyar és a német kisebbségi kutatók számára. Akik ki is használták a lehetőséget, hiszen a szerzők 80%-a magyar akik nemcsak magyarul, hanem román nyelven is szép számban közöltek ipartörténeti írásokat. Elemezve az 1989 utáni időszakot kitűnik, hogy a román kutatók tevékenyebb részt vállaltak, mint az előtt. Felismerve azt a lehetőséget, hogy németországi támogatáshoz juthatnak az erdélyi németség történetének a kutatása számára, rövid idő alatt egy sor munka jelent meg románul, de németül is Brassó, Nagyszeben és más, német múlttal rendelkező település ipartörténetére vonatkozóan. De a megváltozott körülmények között a magyar kutatók is új erőre kaptak, és sikeresen érvényesítették a kínálkozó lehetőségeket. Már 1990-ben három, 1991-ben pedig hat tanulmány jelent meg magyar nyelven, magyar és német szerző tollából. 1991 és 2003 között voltak kutatóink a legtermékenyebbek. Ebben az időszakban mintegy 156 ipartörténeti írás jelent meg. A legtöbb 2003-ban, amikor összesen 20 ipartörténeti írást számoltunk össze. Ennek magyarázata a 2003-ban megjelent Kiss András emlékkönyv, amelyben hét ilyen vonatkozású tanulmány található. 2004-től egy pangás állt be, amelyből még mindig nem sikerült kilábalnunk. A kutatások ütemét nagyban befolyásolták a közlési lehetőségek. Fő érvényesülési feltételeket a veszprémi kézművesipari szimpóziumok biztosítottak, mi43
