Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Pál-Antal Sándor: Ipartörténeti kutatások és források Erdélyben
Pál-Ant ál Sándor vei az ott elhangzott előadások közlésre kerültek. És ezeken a rendezvényeken, meghívottakként, rendszeresen megjelentek erdélyi kutatók is. De a rendezvények 1995-ben elakadtak, és csak 2010-ben sikerült újraindítani azokat. Hazai viszonylatban pedig többnyire az alkalmi évkönyvek és emlékkönyvek jöhettek számításba. Ilyen lehetőséget biztosítottak a fennebb említett Kiss András kolozsvári levéltáros tiszteletére összeállított emlékkönyv, az utóbbi években pedig a sepsiszentgyörgyi és a Csíkszeredái múzeumi évkönyvek, amelyek felvállalták a vidék történetére vonatkozó magyar nyelven írott tanulmányok közzétételét. Sajnos sem a kolozsvári, sem a marosvásárhelyi Megyei Múzeum évkönyve nem biztosít erre lehetőséget. A közzétett írások tartalmi és tudományos értéke rendkívül változatos. Jelentős részük igényes tudományos munka, de található közöttük szép számmal a tudományos igényeket nem kielégítő írások, vagy csak részben elfogadhatók is (ez utóbbiak közé sorolandók azok az írások, amelyek forrásokon alapuló használható adatokat is közöltek). Az igényes írások jó része azonban ismert és elismert szakemberek müve, amelyek tudományos értéke kétségtelen, sőt példamutató. Gondolok itt mindenekelőtt Szádeczky Lajosra, Finály Henrikre, Gyárfás Tihamérra, Kelemen Lajosra, Veress Endrére a régiek közül, Jakó Zsigmondra, Imreh Istvánra, Kós Károlyra, Bunta Magdára és Kovách Gézára a körünkből már eltávozottak közül, valamint Balogh Bélára, Bura Lászlóra, Cseke Péterre, Cserey Zoltánra, Jenei Anna-Máriára, Kakucs Lajosra, Márton Bélára, Gemot Nussbächerre, Seres Andrásra, vagy Szőcsné Gazda Klárára és másokra a jelenben is aktívak közül. Az előbbiek felsoroltak is arra mutatnak, hogy a kézműves-, és általában az ipartörténet kutatás szép eredményekkel járt. Jelentős mennyiségű adatközlés és -feldolgozás, foglalkozás történeti írás látott napvilágot az idők során. Mégis, ha összegezzük azok eredményét, több vonatkozásban is hiányérzetünk támad. Nincs általános szintézis, de nem is lehet, amíg nincsen elég foglalkozásonkénti, illetve ipari központonkénti elemzés és összefoglaló munka. Jó példa erre Marosvásárhely esete. Ennek a városnak céhes, illetve kézműipari múltjával 20 írás foglalkozik. Mégis a Marosvásárhely története c. könyvem megírása alkalmával ezek alapján nem tudtam egy kielégítő összefoglalót írni a város iparfejődésére vonatkozóan. A szükséges adatokat több hetes kutató munkával tudtam csak összegyűjteni. Ekkor tapasztaltam azt is, hogy milyen gazdag céh- és ipar- történeti forrásanyagot található egy városi levéltárban. A kutatásokat hátráltatja a források nehézkes hozzáférhetősége. Ugyanakkor kevés a forrásközlés, pedig - amint alább látni fogjuk - nagyon sok levéltári adat vár feldolgozásra. A szomorú, hogy még a források lelőhelyeit sem ismerjük eléggé. A levéltári ismertetések nagyon hiányosak, és szűkszavúak. Nincsenek könnyen hozzáférhető kiadott fondjegyzékek, sem leltárak. így, gyakorlatilag nem tudjuk mi áll rendelkezésünkre. 44
