Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)

Cseh Fruzsina: Újabb 20. századi források a kerékgyártó mesterség ipartörténetéhez

Újabb 20. századi források a kerékgyártó mesterség ipartörténetéhez

hónapban akadt javítani való alkatrész. A szóbeli közlések szerint Tardonán és környékén a vizsgált időszakban ez az egyetlen jó bognár dolgozott, ő látta el Mályinkát, Dédestapolcsányt és Kazincbarcikát is, míg a néhány Ragállyal szomszédos faluban akadt még olyan mester vagy segéd, akik legalább a javításokat el tudták végezni.9 A statisztikai adatok szerint Az Ózdi járásban, amelybe Tardona is tartozott, 1953-ban 16, ’54-ben 20, ’55-ben 16, míg 1957-ben már csak 8 ipar- engedéllyel rendelkező bognár dolgozott.10 11

A két pénztárkönyv a kerékgyártók éves munkarendjének megállapításához kevésbé nyújt kapaszkodót. A ragályi bognár kora tavasztól késő őszig javításokat végzett, valamint egész évben szerszámnyeleket készített. Új szekér készítése egy helyen szerepel, 1961 januárjában, ami megfelel a bognároknál jellemző éves munkarendnek. Ez a munkarend természetesen a mezőgazdasági munkákkal függött össze: késő ősszel, a betakarítás után kellett az egyes alkatrészeket, legfőképp a talpat előre feldarabolni, hogy az legalább egy évig száradhasson. Decemberben és januárban jutott idő az új munkákra, új szekerek elkészítésére (bár erre gyakran év közben is szükség volt), majd megkezdődtek a javítási munkálatok, s egészen ősz végéig tartottak.11 A tardonai bognár pénztárkönyvében a téli időszakokban valóban jóval kevesebb a javítási munka, 1958 novemberében még a darabolási időszakot is feltünteti. Új szekeret azonban gyakran nyáron is készítenie kellett, pl. 1958 júliusában, 1959 júliusában és augusztusában. Figyelembe kell azonban vennünk a pénztárkönyvnek mint forrásnak egy igen fontos jellemzőjét, amely néhány adat hitelességét kétségbe vonhatja, és egyes adatok hiányosságát feltételezi és indokolja. A pénztárkönyvek - a saját részre vezetett kontóskönyvektől eltérően - az iparhatóság számára készültek, hogy évente ellenőrizni lehessen a mester munkájának mennyiségét és az azután befizetett forgalmi adót. Azonban tisztában vagyunk azzal, hogy a kisipar törvényes kereteinek kialakítása igen hosszú folyamat volt a második világháború után, amelynek egyik oka éppen az iparosok munkájának ellenőrizhetetlen volta, és az ellenőrzést végzők felületessége, hozzá nem értése is volt.12 Erre utal az a tény is, hogy az, hogy valóban annyi munkát végzett-e el a bognár, amennyit feljegyzett, csak akkor volt ellenőrizhető, ha a javítandó alkatrész vagy kész szekér vasalásra a kovácshoz került. így a kész szekerek, kerek, vasalandó alkatrészek feltétlenül szerepeltek a füzetben, míg az egyéb famunkák esetenként kihagyhatóak voltak. Erre vonatkozó szóbeli adatokat természetesen nem lehet minden esetben gyűjteni, és nem is feltételezhetjük valamennyi pénztárkönyv hiteltelenségét. De a már

9 Szóbeli közlések: 2007. Tardona: Lovas Géza szül. 1931. Bállá Zsigmondné szül. 1929. Pál Barna szül. 1943. Kurityán: Péter Lajos szül. 1925. Ragály: Lenkey János szül. 1952.

10 KSH 1956.

11 Szóbeli közlések: Tardona, Tiszaigar, Kisújszállás 2007.

12 Smuta, 1982.97-138.

325