Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Cseh Fruzsina: Újabb 20. századi források a kerékgyártó mesterség ipartörténetéhez
Cseh Fruzsina ismert kontóskönyvekkel való egybevetés, továbbá a kerékgyártókkal és egykori megrendelőikkel készített interjúk alapján feltételezhetjük, hogy az egykor ellenőrzésre átnyújtott pénztárkönyvek esetenként hiányos adatokat szolgáltatnak az elvégzett munka mennyiségét illetően. Sajnos igen kevés a valószínűsége annak, hogy a saját részre vezetett füzeteket még megtalálhatjuk. A szekereknek erre a vidékre jellemző típusairól, illetve az alkatrészek elnevezéseiről a pénztárkönyvek nem szolgálnak olyan részletes, pontos és sok adattal, mint a limitációk. Mindkét pénztárkönyvben olvashatjuk, hogy a mesterek lőcsöt és rakoncát is készítettek, a tardonai bognár feljegyezte az első rakonca és hátsó rakonca kifejezést, illetve megtaláljuk az első kolesz, hátsó kolesz, egy pár kolesz kifejezéseket is. Ezek az adatok egy erre a vidékre jellemző típusra utalnak. A derékkal (egy és két közkarfás oldallal), lőccsel ellátott könnyű szekér átszerelhető deszkás oldalú (szükség esetén súberes), rakoncás szekérré a nehezebb terhek hordására, ekkor a szekér „koleszon van”, illetve „kolesz”-nak hívják.13 (Bár adatközlőm nem emlékezett pontosan, hogy a kolesz szót használták-e a rakoncára is, pénztárkönyve megerősített abban, hogy ez a kifejezés valóban jelölte a rakoncát is.)14 10-20 holddal rendelkező gazdáknak két szekere volt, az egyik derékon, a másik koleszon, hogy ne kelljen a szekeret derékról átrakni koleszra.15 A ragályi bognár fia említette, hogy apja jármot is készített, ennek nyomát a pénztárkönyvében is megtaláljuk egy helyen. A tardonai bognár jármot nem készített.16 Egyéb jellegzetességek az elnevezésre, méretre, nyersanyagra vonatkozóan sajnos nincsenek a pénztárkönyvben feltüntetve. A két mester pénztárkönyvében nagyjából azonos árakat találunk. Tardonán egy szekér ára 1400 Ft, egy kerék 200-250Ft, négy kerék 600-880 Ft, egy eleje 160 Ft, egy hátulja szintén 160 Ft, egy saroglya 80 Ft. A ragályi mester egy szekeret 1000 Ft-ért készített, egy kerék 180-280 Ft-ba, egy saroglya 80 Ft-ba került. Jövedelmének jelentős hányada a „Miskolci erdélyi termék vállalat” részére készített csákánynyelekből folyt be, helyenként hónapokon keresztül ez az egyetlen bevételi forrás van feltüntetve. A bognár 100 db csákánynyelet 250 Ftért készített, s gyakran egyszerre 280-300 db-ra kapott megrendelést. A pénztár- könyvekben az előlegek nem szerepelnek, a szóbeli közlések szerint a mesterek hitelre nem dolgoztak. Valamennyi általam megkérdezett bognár beszámolt arról, hogy ez a mesterség igen jól jövedelmező volt, hajói értettek hozzá, és elegendő megrendelést kaptak. A munkából származó jövedelem az adott iparág presztízsértékének szerves részét képezte, ahogy azt a tardonai bognár elmondásából 13 Szóbeli közlés: Tardona 2007; Paládi-Kovács, 1989. 365; Paládi-Kovács, 2003. 26., 86. 14 Paládi-Kovács Attila Ládbesenyőről közöl adatot, ahol a „koleszfa” kifejezést szintén a rakoncára is használják. Paládi-Kovács, 2003. 160-161; Szilvásváradon pedig a hosszú rakoncás nagy fer- gettyű neve is koleszfa. Paládi-Kovács, 1989. 365. 15 Szóbeli közlés: Tardona 2007. 16 Szóbeli közlés Tardona 2007. 326