Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)
A PÉCSI KOVÁCSCÉH A kötetnek legnagyobb a mesterfelvételi jegyzőkönyvekhez hasonló része, mint említettem a 83-tól a 122-ig lapig terjed. Itt 248 bejegyzést olvasunk. Ebből a számból levontam a fent említett Kincze- Spanovics-féle ügy bejegyzését, valamint bizonyos megfontolás után még hármat, mert 3 név 2-2 alkalommal szerepelt (Bälätinacz/Balatoni, Mägich/ Magdics, Strigl/Strigel), hozzáadtam az előző résznek az ide illő bejegyzéseit, így összesen 252 mester 253 felvételi ügyéről értesülünk. Ennek az eltérő számnak az a magyarázata, hogy a pécsváradi Stumpf kovácsot vidéki mesterként felvették a céhbe 1832-ben, és vele, amikor 12 év múlva városi mester akart lenni, újra teljes mestertaxát fizettettek. A kötetbe folyamatosan írták be a mestereket, tehát nem választották külön a városi mestereket (Statt-Meister, Statt Mitmeister, néhol Vorstatt/forstat-Meis- ter) és az ún. vidéki mestereket (Landmeister, filiális/filiáris/filiárus/falusi/ fiókos mester). A fent említett 252 felvett mester közül 44 volt pécsi mester (ez kicsivel több mint 17%; ezek közül hatról tudjuk biztosan, hogy külvárosi mester - őket vagy Vorstatt-meister-ként említik, vagy a lakhelyet írták le: Budai külváros, Szigeti külváros). A bejegyzések szövege bizonyos sémát követett, mely séma időről időre bizonyos mértékben változott. Legtöbb esetben megemlítik, hogy „bei offenen Lad” a nyitott céhláda mellett: a láda kinyitása az az ünnepélyes, majdnem szakrális esemény, amelytől kezdve a céhgyülést is megnyitottnak tekintették. Ekkor a legtöbb helyen fel is olvasták a céhprivilégiumot, azaz azt a díszes kötésű könyvet, amely a privilégium mellett a céhszabályokat, az artikulusokat tartalmazta, hogy mindenki, a legényeket és inasokat is beleértve, minden jogot és kötelességet ismerjen. Tudunk ebben a gyűjteményben olyan jegyzőkönyvi bejegyzésről is, amikor egy legényt azért büntettek meg, mert a céhgyülésben a láda kinyitása után viselkedett nem megfelelően, nem illően. Ugyancsak szokás volt odaírni, hogy a „céhbiztos úr jelenlétében” vagy ennek aláírása előtt szerepelt: „előttem": egy 1729-es törvény írta elő, hogy a városi tanácsnokok közül céhbiztost kell állítani,* 10 11 aki megjelent a céhgyűléseken, és aki állandó felügyeletet jelentett. Nem egy helyen a láda egyik kulcsa a főcéhmes- ternél, a másik a céhbiztosnál volt. Pécsett egy céhbiztos több céhet is felügyelt és a céhtől bizonyos fizetést, napidíjat kapott. A „Szabó céh protocolumá"-ban" „Mappa In fluviolo Tettye Molas Papyraceam, farinaceas, item ac domos Civiles aliosque fundos intravillanos ibidem exstructos, et exstructas remonstrans” című térképen (melyet Szita László is publikált: Szita, 1967.) - is látható a posztósok kallója. i0Lippay, 1932. 22. A „eomissarius" jogainak további pontosítása történt a 19. század elején, 1. Ferenc 1805-ös rendeletével, ill. az erdélyi főkormányszék 1807-es rendeletével: Lippay, 1932. 78. 11 Várostörténeti Múzeum, Pécs, sz. n.; a fenti összeghez összehasonlításul: ugyanezen dokumentum szerint a főcéhmester 4 f-ot, a céh jegyzője, a nótárius 3 f-ot kapott, a kántormisére (az asztalos 219
