Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Knézy Judit: Egy mezőváros céhes iratai
Knézy Judit Festetics a vallási toleranciát jelentő rendelését: ”...akármelly néven nevezendő mesterek szentül és igazán élni a keresztényi vallást fenn tartani, és az Isteni Tiszteletet kiki a maga hite és vallása szerint, és a hazai Törvények és Szabadságok értelmében gyakorolni....köteleztetnek." 12 1820. április 15-én Papp János bognár jelentkezésekor íiják, hogy „mindegyik katolikus mester a céhbe állásakor a zászlóra 2 forintot köteles fizetni, melyből a protestánsok ki vannak véve, de a lutheránus mester a maga templomába fizesse be a 2 forintot,”12 13 Gyakran esett szó a gyertyákra „dupléro/é’-ra. való pénz befizetéséről, mely a protestánsokra is vonatkozott. 1829. jún. 18.-án a csurgói német céh bevételi és kiadási könyvében feljegyezte, hogy „a mai naptól fogva a czéhben a különböző vallásbéliek a religiót soha elő ne hozzák, nem hogy azért valami szemrehányások essenek”.'4 A büntetések jegyzéke mutatja, hogy a kocsmai viták okai között később is szerepelt a vallási különbözőség. 3. A Csurgón élő kézművesekről szóló uradalmi iratok a Festetics család levéltárában A csurgói uradalomban — az általános magyarországi gyakorlat szerint15- 18. század második felében (főként 1770 után) iratok alapján az uradalmi szerződések egy jelentős részét kézművesekkel kötötték, jogilag jobbágyként vagy zsellérként, gyakorlatilag árendásként űzhették az iparukat. A bérbe vett házért, beltelekért, gazdasági épületekért egy összegben fizettek pénzt. Jobbágyi szolgáltatásaikat (robot, hosszú fuvar stb.) is pénzzel válthatták meg, ha ezt engedélyezték azzal, hogy a földműves munkához nem szoktak.16 Az uradalmi számadások szerint: az uradalom többnyire pénzért vette meg termékeiket, ha szüksége volt rá, esetenként elővásárlási joga is volt. De rájuk is kényszeríthette felesleg termékeit, nyersanyagait pl. a bőrrel foglalkozóknak a megölt állatok bőrét, szőrét. A mészárosok, akik egyben rendszerint kocsmárosok is voltak, az uradalom állatainak húsát ámlták, olykor kocsmárosként a borát is. Takácsokkal szövették meg a jobbágyasszonyok által robotban megfonatott fonalat.17 A konvenciós levelek, összesítések, táblázatok „tabellák” - mutatják, hogy egész éven át kevés számú iparosra volt szüksége az uradalmi gazdálkodásnak: kovácsra, bognárra, molnárra, pintérre, akiket éves szerződéssel, konvenciós alkalmazottként foglalkoztatott.18 Ezek a források a Magyar Országos Levéltárban találhatók. 12 SML IX.3. A csurgói céhek 1810. évi kiváltságlevél bevezetője. 13 SML IX. 3. A külső céh cselekedeteiről, végzéseiről való protokollum. 100. p. 14SML IX. 3. Protocollum 118. p. 15 Dóka, 2005.209-14. 16 Knézy, 1997. 145-168. "Knézy, 2001. 131-133. 18 Knézy, 1986/87. 285-310. 196
