Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Hermann István: A pápai iparosok részvétele a város irányításában a 17. században
A PÁPAI IPAROSOK RÉSZVÉTELE A VÁROS ÖNKORMÁNYZATAIBAN A 1 7. SZÁZADBAN ban, hiszen a fegyveres testületek 2:1 arányban túlsúlyba kerültek egy tipikusan polgári igazgatási feladat ellátásában. Holott 1617-ben a Presbitérium alakulásakor ez az arány még 1:1 volt. Ráadásul a polgárok közül választott vásárbíró éppen az uraság tiszttartója parancsára jár el a sereg vásárbíráival együtt! Külön ki kell emelni a szabó mesterekhez - amelynek szűr-, vásár- és váltómíves ága is dívott a városban - köthető igazgatási feladatokat. A mesterség alapanyagát a városban működő csapók és takácsok mellett a katonaságnak juttatott gyengébb minőségű posztószövetek és az előkelőbbek luxusigényeinek kielégítésére a távolsági kereskedelemmel bekerült jobb minőségű külföldi szövetek biztosították. A korábbi szakirodalom az 1660-as összeírás alapján minimum huszonnyolc szabómesterrel számol a városban. A pápai szabó mesterkönyv37 alapján 1608 és 1620 között kilencvennyolc mestert találtam, aki a céhnek díjat fizetett. Közöttük hatvan mester jelenléte három évnél hosszabb időn keresztül igazolható a városban, de negyven fölött van azoknak a száma, akik nyolc évnél több esetben fizettek be céhdíjat. Ha a tanulók létszámának alakulását vizsgáljuk két időkeresztmetszetben, akkor is érdekes adatokat kapunk: 1628 és 1640 között eltelt tizenhárom esztendőből kilenc évben történt tanulólevél kiadás összesen huszonkét fő részére. 1650 és 1660 közti tizenegy évben mindössze egy évben nem történt díjfizetés (esetleg valamiért kimaradt az adat lejegyzése), és kereken száz tanulóból lett segéd. Természetesen ebben benne vannak azok az inasok is, akik a település gazdasági vonzáskörzetéből38 jöttek Pápára, és a felszabadulásuk után, a vándoréveket letöltve esetleg soha nem tértek vissza a városba. A növekedés így is szembeötlő 450%-os. Tehát megállapítható, hogy a korábbi szakirodalom erősen alábecsülte a Pápán szabó mesterséget űzök létszámát, ezzel együtt gazdasági és társadalmi súlyukat. Hasonló jelenség figyelhető meg a céhdíjak emelkedése területén is, vagyis bekalkulálva az inflációt, a szabók gazdasági helyzete - nyilván a növekvő megrendelések, esetleg a szintén inflációval arányosan emelkedő munkadíjak növekedése miatt is - jelentősen javulhatott. 16. század elején 10 forint, az 1660-as években 20-25 forint volt a céhbe történő belépés készpénzben fizetendő díja.39 Itt nem térhetek ki a mesterkönyv részletesebb ismertetésére, de meg kell állapítani, hogy az egész 17. században a szabó mesterség nagypresztízsü, jól fizetett, népszerű mesterség volt a településen. A mesterséget kitanult, mesterré váló pol37OSzKK Föl. Hung. 2608. 38 Ez a vonzáskörzet messze túlterjedt a mai értelemben vett pápai vonzáskörzeten gondoljuk csak az őrségi szabók pápai kapcsolataira. Vö: Benczik-Hermann, 2002. 39OSzKK Föl. Hung. 2608. Az adatok erősíthetnék a történetírás által a céhek megmerevedéséről vallottakat is, ennek azonban ellentmond a szabómesterek jelentős és folyamatosan növekvő aránya a vizsgált időszakban. 189
