Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Hermann István: A pápai iparosok részvétele a város irányításában a 17. században
Hermann István gároknak megvolt a lehetősége a társadalmi ranglétrán az emelkedésre. Egy-két évtized alatt céhmesterré, majd újabb évtized után városi tanácsnokká, esküdtté, majd szerencsés esetben, megfelelő alkalmasság esetén városbíróvá emelkedhetett. Bíróként szinte mindennapjaiban került kapcsolatban a földesúri hatalommal, tagja volt az úriszéknek, tehetsége szerint védhette polgártársai érdekeit. A város érdekében - annak kiváltságai megújítása ügyében - el kellett járnia a királyi kancelláriánál, ahol adott esetben saját és családja rangemelkedését, nemesítését, címeradományát is kijárhatta, hiszen jövedelmei révén meg tudta fizetni annak díját. A város gazdasági jelentőségét jól mutatja az a tény is, hogy a 17. század során mesterré vált és a mesterkönyvbe bejegyzett 516 szabóból (371 szűrmíves, 80 vásármíves és 65 váltómíves) sokan nevük mellett a „valahol lakozó” megjegyzést kapták. Azaz céhvei nem rendelkező, egészen távoli dunántúli helységekből, gyakran városokból is jöttek Pápára megtanulni a mesterséget, majd a vándorévek letelte után ide hozták, vagy itt készítették el a remeket, és váltak mesterré, lettek a pápai céhnek mintegy „levelező tagozatos” tagjai. Az is előfordult, hogy akár távoli vidékekről jöttek Pápára céhlevélmásolatot kérni, és fizették meg a céh javára a nem alacsony taksát a fontos dokumentumért.40 Érintőlegesen már volt szó a város és földesura kapcsolatáról, amely többször érintette a közösség önigazgatásának határait. Érdekes adalék ehhez a pápai Es- terházy-úriszék működése. Szinte minden alkalommal együtt ült a pápai főbíró az uradalom és a vármegye képviselőivel, a katonai hatóság rendfokozat szerint delegált tagjaival ezen a bírói fórumon. Sőt időnként (jó néhány esetben) a városi esküdtek közül többen is részt vettek az ítélkezésben. Az ügyész, azaz a vádló leggyakrabban az uradalom ügyésze volt, a védelmet, pedig gyakran képviselte a városi nótárius. Összefoglalóan megállapítható, hogy Pápa a korábbi előzményekre alapozott polgáriasult-mezővárosi fejlődése képes volt önigazgatását erősíteni és őrizni a városban élő uraság és a jelentős vármegyei nemesség jelenlétében is. Ebben gazdasági ereje segítette, amely különösen a jól jövedelmező szabó mesterség esetében mutatható ki. Pápa város vonzáskörzete jóval túlterjedt a városkörnyéken, különösen érdekes a református többségű őrségi területekre kiterjedő hatása, az ahhoz közel lévő Batthyány-központ, Körmend ellenében is. (Ebben szerepe lehetett a Református Kollégium diákokat vonzó továbbtanulási lehetőségének is.) 40 A pápai szabó mesterkönyv bejegyzései szerint a céhlevelek átírási illetéke (díja) jelentősen növekedett az ismert adatok között eltelt tíz esztendőben: 1635-ben a keszthelyi szabók részére átírt céhlevél díja 26 forint. 1643-ban a komáromi szabók részére átírt céhlevél díja 35 forint. 1645-ben az őriszentpéteri szabók részére átírt céhlevél díja 40 forint. Benczk-Hermann, 2002. 88. 190
