Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Hermann István: A pápai iparosok részvétele a város irányításában a 17. században
Hermann István A pápai iparosok részvétele a város önkormányzataiban a 17. században P ápa mezővárosa a szőkébb régióban betöltött középkori eredetű vezető szerepét - amelyet nagymértékben a település földesúri rezidenciaközpont voltának köszönhetett, - a 16. század végéig meg tudta őrizni.1 Az egész századot még egyértelműen a Mohácsot megelőző mezővárosi fejlődés jellemezte. Ebben az időszakban csupán epizódjelleggel beszélhetünk a földesúri pártváltások,1 2 a kibontakozó és megerősödő reformáció,3 illetve a török seregek néha a vidékre vetődő kalandozásai, kisebb, sikertelen ostromai és az ezek kivédésére készített erődítési munkálatok okozta törésekről.4 Az egykori vár - valószínűleg inkább erődített kastély - megerősítése után a Bécs védelmére szolgáló végvárvonal fontos, jelentőségben Győr után következő erőssége lett. A település életében jelentősebb változást a tizenöt éves háború hozott, amelyben Győr eleste után (1594) a pápai várőrség és a polgárság elmenekült a településről. Ennek következtében a várat érdemi katonai lépések nélkül tudta elfoglalni Gázi Giráj tatár kán meglehetősen gyülevész hada. A lakosság zömében Nyugat-Magyarországon keresett menedéket. Sokan menekültek a Nádasdyak uralta sárvári vár védelme alá a rábaközi területekre.5 A hároméves török uralom után felszabadult település egykori lakói kérelemmel fordultak Miksa főherceghez visszatérésük engedélyezése érdekében. Miután az engedélyt megkapták, jelentős számban telepedtek vissza korábbi lakóhelyük1 Kubinyi, 1992.94-100. 2 Elsősorban enyingi Török Bálint Szapolyai János és Ferdinánd közötti többszöri pálfordulására kell utalni, amelyek során mindegyik uralkodó megerősítette többek között Pápa mezőváros birtokában. Bessenyei, 1994. 3 Kövy, 1992. 600-602., Thury, 1998. “Török rajtaütések, ostromok: 1543., 1555., 1594. Ezek közül a legutolsó egyben három éves török uralom kezdetét jelentette. Szakály, 1992. 126-130. 5 MOL P 681 föl. 1674. 2. A fennmaradt papírdarab valószínűleg egy gyászbeszéd vázlata, amely nemcsak a Nyikos család 1594-es Rábán túli meneküléséről, hanem Nyikos Anna, Sándor Györgyné közvetlen le és felmenőiről is tájékoztat. 181
