Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Szulovszky János: A Digitális Céhládától a Technológiai Tudás Táráig
SZULOVSZKY JÁNOS A világ számos pontján a kulturális örökség a kulturális turizmus és a tömegszórakoztatás révén egy rohamosan fejlődő új iparág, a heritage industry terepe lett. Olyannyira, hogy néhol már óvintézkedéseket kellett bevezetni, hogy „a rajongó örökösök agyon ne szeressék a történeti emlékeket”.2 Az elmúlt emberöltő során a kulturális örökség megőrzésének a szándéka egyre több területre terjedt ki, s ezzel egyidejűleg az „örökség” fogalma egyre árnyaltabbá és egyúttal mind gyakrabban használt kifejezéssé vált. A nemzetközi szakirodalma már könyvtárnyi,3 és folyamatosan gyarapszik az e témakör egyes elemeivel foglalkozó publikációk sora.4 A kulturális örökség különböző tárgyiasult fajtái (épített környezet, művészeti alkotások, történeti műtárgyak, régészeti leletek stb.) mellett immár az úgynevezett szellemi kulturális örökség is nemzetközi figyelemre számíthat.5 2003-ban az UNESCO nemzetközi egyezményt fogadott el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről. Ennek az a célja, hogy - az épített és természeti örökséghez hasonlóan - a kulturális örökség szóban, tudásban, készségben vagy szokásokban élő elemeinek védelmére is felhívják a figyelmet, s megőrizzék azokat az egyetemes emberi kultúra és a helyi közösségek számára. A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény ekképpen határozza meg a szellemi kulturális örökség fogalmát: „olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség - valamint az ezekkel összefüggő eszköz, tárgy, műalkotás és kulturális színhely amelyet közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségük részeként elismernek. Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség — amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra es a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek - az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség es emberi kreativitás tiszteletét. Jelen Egyezmény alkalmazásában csak az érvényben levő nemzetközi emberi jogi okmányokkal, valamint a közösségek, csoportok és egyének közötti kölcsönös tisztelet es a fenntartható fejlődés követelményével összhangban álló szellemi kulturális örökséget kell figyelembe venni” (2. cikkely 1. bekezdés). Figyelemre méltó, hogy az ezt követő bekezdés a szóbeli hagyományok és kifejezési formák, előadóművészetek, társadalmi szokások és rítusok, valamint 2 Wessely, 2005, 23. terjedelmes bibliográfiával szolgál a „kulturális örökség” téma szakirodalmáról Erdósi-Sonkoly, 2004. 4 Ld. pl. Erdősi, 2000a., Erdősi, 2000b., Fejős, 2003, Fejős, 2005, Györg-Kiss-Monok szerk. 2005., Paládi-Kovács, 2004. Mindegyik további irodalommal. 5 Az egyezményt Magyarországon az Országgyűlés a 2006. évi XXXVIII. törvénnyel hirdette ki. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium ennek szellemében hozzáfogott a szellemi kulturális örökségvédelem nemzeti rendszerének felépítéséhez, s 2009-ben a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum égisze alatt létrehozta a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságát. 16
