Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon Céhek a 18. század végén (Tállya és Rimaszombat) A céhek működésében fordulópontot hozott Mária Terézia szabályozása, s a 18. század végén, 1783-ban Tállya is a néhai királynő rendeletére hivatkozott, amikor Kassától újabb szabályzatot kért azután, hogy földesurától, Trauthson hercegtől már korábban kapott működéséhez engedélyt. A tállyai szabók azért kívánták rendtartásukat „renováltatni", hogy a Mária Terézia által kiadott céhszabályzatnak megfeleljen, s erre a legmegfelelőbbnek ismét a kassai artikulusok mutatkoztak. Az új diplomatikai divatot követő füzetformájú oklevél arengájában a szerkesztők megírták, hogy az eredeti artikulusokat Kassa kapta II. Ferdinánd királytól azzal a joggal együtt, hogy „más céhekkel is közölhető(k)", s így ezen „transactio” vagy „általadás” erejével a tállyai szabók is elnyerhették „nagy fáradságuk és sok költségük által".68 Az anyacéh és a mezővárosi kisebb társulat viszonyának jogi alapvetése mellett a kassai és tállyai céh kölcsönösen engedményeket adott egymásnak, a tállyai mesterek fiai ,J(.assán a céhben úgy állhassanak, mint szintén az kigyelmek [= a kassaiak] fiai, és az őkegyelmek fiai is hasonlóképpen Tállyán". A céhbe való kölcsönös felvétel mellett megegyeztek a vásárokon való kölcsönös részvételben is, s ha előfordulna, hogy Tállyán vagy Kassán nem találnak helyet a vendégek a vásárban, kölcsönösen megorvosolják a fogyatkozást". A tranzakció, vagyis az artikulusok továbbadása azonban a vidéki céhek és filiájuk vonatkozásában már nem működött. A szabályzat egyenesen megtiltotta, hogy a tállyai céh vidéki fiúcéhet, ún. filiális céhet állítson fel és annak a Kassától kapott privilégiumot kiadja.68 69 A céhhez tartozó vidéki szabó, az ún. filiális céhalista a tállyai céh tagja, igaz, a díjnak csak a felét fizette, köteles volt azonban megjelenni az év elején, Vízkeresztkor tartott tisztújításon, s ő is a kántorokon fizette a taksát. A rimaszombati szürműveseka 18. században gyakran mentek alföldi-korabeli kifejezéssel „alsó" - vásárokba, illetve a miskolci, szikszói, tállyai, újhelyi és tokaji sokadalomba „a társasággal fogadott szekéren”, azaz közösen, s nemcsak készruhát, hanem gömöri szűrposztót is árultak. De megjelentek Szécsényben is a losonci és zólyomi szűrszabókkal együtt. A céhtagok közül némelyek 10-20 véggel többet vittek vásárra, ezért 1787-ben statútumot hozott a céh, jenkinek is többet Pestre, Szögedre, Kecskemétre 50 vég szűrnél többet vinni nem szabad". A szűrposztónak a méretét is meghatározták, 1829-ben a fejér (jobb minőségű) szűr hossza 23 sing, a szürkéé 17 sing volt. A reformkorban már nemcsak szűrt, hanem marhaszőrből és rozsnyói báránygyapjúból készült gubát is árultak a vásárokon, s a céh a vásárra vihető gubák számát 60-ban limitálta. A 18. században még 68 VSM CA M. Krajéiri P. c. 486. 69 „...valamely filiális céhnek ezen céhtiíl való felállítása és az privilégiumnak más helységben való kiadása ezen Királyi Articulusoknak elvesztése alatt tiltatik." (1783) VSM CA M. Krajőiri P. c. 486. 165
