Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Gyulai Éva nem váltak el a posztó- és szűrművelők Rimaszombaton, ,^zűrszabó uraimék posztószabó uraimékkal szép harmóniában és szeretetben élténekf\ írja a jegyzőkönyvük. 1823-ban 32 fő, 1830-ban 40 fő volt a rimaszombati céhtagok száma,70 kevesebb, mint a 17. század végén, hiszen a reformkorra Gömör más helységeiben is létrejöttek céhek. A négy vármegye szabó társulatai céhük alapításában, mesterségük gyakorlásában a magyarországi, jórészt a középkorban kialakult céhes hagyományt követték, több sajátosság azonban mégis felfedezhető a borsodi, gömöri, abaúji és zempléni szabó céhek működésében. A törökkorban a legszembetűnőbb Kassa vezető szerepe, hiszen a kassai szabók anyacéhe számtalan régióbeli társulatnak adott szabályzatot, a szabad királyi város szabói már a 15. század közepén megalakították a céhet, s mind a mesterségben, mind a divatban példát adtak Fel- ső-Magyarországon. Feltűnő a zempléni céhek nagy száma, több közülük még aló. században alakult. Az észak-zempléni mezővárosok feltehetően határszéli helyzetükből adódóan igényelték a helyi kézművességet, hiszen viszonylag messze voltak a kézművesipari központoktól, a Sárospatak körzetében lévő és a hegyaljai céheket pedig éppen az élénk gazdaság, bortermelés miatti nagyobb kereslet, felvevőpiac hívta életre. A Zemplén megyei szabótársulatok termékeinek nagy részét a megye nagyszámú nemességének gyártották. A régió specifikuma a gömöri szürszabók tevékenysége is, élükön a népes rimaszombati szabó céhvei, amit főként a helyben előállított szűrposztó indukált, mellyel egyébként a gömöri szűrszabók kereskedtek is. A szabók termékei, a gömöri városok nevét viselő szűrök a 19. században is a régió legfontosabb termékei voltak az ország vásárain. A régión belüli munkamegosztás is megfigyelhető Gömörben, hiszen a városias, polgári viselet központja Rozsnyó, mint bányaváros németszabó céhe volt, még a Szepességből is jártak ide mesterséget tanulni. Feltűnő a borsodi céhek alacsony száma kora újkorban, egyedül Miskolc középkor végén alakult céhe emelkedett hírre, illetve a véghelyeken működtek céhes szabók, ami összefügghet azzal, hogy a vármegye a Hódoltság peremvidékére esett, kettős adóztatás alá, míg a régió többi vármegyéjében nem, vagy alig adóztatott a török. Miskolc a 18. századtól a szűrművességben is kitűnt, a 19. század elején száznál is több szürsza- bó működött a kamarai mezővárosban. A polgárosodás a városi divatot alkotó németszabók és a magyaros viseletét készítő magyarszabók specializálódásával, illetve a zsidó szabók megjelenésével indult meg a szabóiparban, a régió számos városában működtek németszabók, sok helyen külön céhben. A zsidó szabók a reformkorban még céhes keretek között kívántak működni, Sárospatakon az 1820- as évektől csatlakoztak is a helyi szabókhoz, az iparszabadsággal azonban önálló iparosok lettek, igaz inkább a javító és szolgáltató iparban, s így a zsidó kispol70§ABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1663-1883) 166
