Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Gyulai Éva A tokajiak nem kértek a 18. század elején új szabályzatot, hanem 1721-ben átíratták az uralkodóval az 1616. évi artikulusaikat,65 akárcsak a gálszécsi szabó-szűcs céh 1724-ben, amely az 1633. évi királyi kiváltságot újította meg saját hatáskörében.66 Gömörben talán a legnagyobb változás, hogy ahol eddig csak szűrposztót gyártottak, megjelenik a szabómesterség is, és nemcsak a szürkészítés. Ratkó, ahol már a 17. század elejétől (vagy a 16. század végétől) a régió egyik legvirágzóbb szűrcsapó céhe működött, szabó céhe 1718-ban fordult Kassához szabó- artikulusokért. A kassai tanács a privilégium arengájában megemlékezett, hogy Kassa város és a kassai anyacéh (maternae artis sartoriae seu confraternitatis) kötelessége: a céhek terjesztése és ezzel az idegen kézművesek marasztalása, letelepítése (propagationem ceharum... permansionem incolarum regni indege- narum).67 A ratkói céh mesterei, Rompanik Mihály, Juhász István, Rosik János, Hupka János neve jelzi, hogy az itteni szabók jórészt szlovákok, feltehetően a kassai szabó céh ezért adta ki latin nyelven nekik az 1628. évi III. Ferdinádtól kapott artikulusait, hiszen a magyar céhek általában magyar nyelvén kapták a szabályzatot. A ratkói céh egyszerűbb felépítésű, vezetőjét a céh választotta, az atyamester feladata pedig a céhbe érkező legények fogadása volt. A latin nyelvű szabályzat tartalmazta a „mívlátás” intézményét is, a ratkói szabóknak is joguk volt vásárkor az áruk ellenőrzésére. A ratkói statútum előírta a remeket is: ráncos felsőruha vállal remek posztóból, kétsinges szűr és bocskor (rugata toga cum humerali, duarum ulnarum unum gausape et unae calligae, ex bono panno Remek). A mesterremek leírásából kiderül, hogy a ratkói szabók egyaránt készítettek szűrt és finom posztóruhát, a drágább posztónak ugyanis „remek” volt a neve a 17-18. században. Ratkón is dolgoztak mérték utáni és vásáros szabók (szűr- szabók), ez utóbbiak legényüknek évenként 6 Ft-tal, egy vég abaposztóval és két pár csizmával tartoztak, heti bérük 12 dénár volt. A felszabadított és vándorlásra készülő legénynek 2 tallérral kellett tanulólevelét megváltania. Az ifjú mesternek először meg kellett jelennie a céh előtt 8 Ft lefizetésével, majd a remek elkészítésekor 12 Ft-tal tartozott, a felszabadításért pedig 1 arannyal és ebéddel. A céhbe való belépéskor egy év alatt 30 Ft-ot kellett letennie, így maradhatott a társulat tagja. Az évi négy jeles alkalom Ratkón húsvét második napja, a nyári Jakab nap, a harmadik Szent Mihály, a téli gyűlést pedig karácsony harmadnapján tartották. 65 SFL IV. 1001/b 103. doboz sz. n. (60/66-67) “SFL IV. 1001/b 102. doboz 60/5 67 VSM CA M. Krajéiri P. c. 491. 164
