Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon zat, amely sokban visszautal a kassaiak 1628. évi (szintén II. Ferdinándtól nyert) kiváltságlevelére, ugyancsak tartalmazza a céhmesterek által a negyedévenként végrehajtott minőségvizsgálatot, a bejárást. Nem lehet véletlen, hogy közel egy időben a mádi szabók is a kassaiakhoz fordultak. 1728-ban ugyancsak Vancsay István főbíró és tanácsa adta ki azt a virág- és gyümölcsfuzérrel díszített oklevelet, melyben a mádi szabók - Csapó István, Nagy András és Pál, Kaszai Pál, Holló András, Dobai István, Szabó György, Szebényi András, Budai János, Nagy István, Kardos István, Bredik János, Mocsardi Pál, Iglai István, Rácz István és Sovány Ferenc - artikulusokat nyertek.61 A magyar nyelvű szabályzat a kassai céh 17. századi céhlevelének másolata, s az anyacéh iránti elfogultság a mádi oklevélből is kitűnik, hiszen a mádi vásárokon is kiveszik a „mívlátás” és „keresztelés", vagyis a termékek ellenőrzése alól a kassai szabókat. Mádon a remek készítésekor 12, a céhbe való beálláskor 36 Ft-ot kellett az ifjú mesternek fizetnie. Egy évvel korábban, 1727-ben Tállya hegyaljai mezőváros szabómesterséget űző lakosai bízták meg három társukat, Szabó Pált, Bobrovnyiczky Szabó János és Kerthelyi Szabó Jánost, hogy hozzák el a kassai céhtől artikulusait, melyeket ezúttal is a város magisztrátus állított ki.62 Az artikulusok ismét a kassai céhszabályzat alapján Íródtak, a kántorok, vagyis a céh bejárásának és a választásnak évi négy napja azonban a tállyai szokásokhoz igazodott, megmaradt a Vízkereszt, de a második kántor húsvét 4. napjára esik, a nyári Szent Jakab, az őszi Szent Márton napjára. Meglepő, hogy amikor 1760-ban a királynő rendeléséből a privilégiumokat a vármegyénél be kellett mutatni, a tállyaiak nem a kassai artikulusokat, hanem Trauthson János Vilmos herceg által 1727. május 24-én kiállított privilégiumot hozták elő, melyben egykor 12 Ft volt az új mester díja, ez azonban 1760-ra 10 Ft-ra csökkent.63 A lakomára ugyanekkor már 40 Ft-ot kellett költenie, ha apja is céhtag (volt), akkor természetesen csak a felét. A kassai céh nemcsak a régió vármegyéire volt hatással, hanem távolabbi vidékekre is. Ezt igazolja, hogy 1725-ben a Bihar vármegyei Margita (Mező-Margita) mezőváros szabóinak is kassaiak adtak artikulusokat.64 Az oklevél intitulariuma szerint Kassa város főbírája, Vancsai István és szenátorai engedélyezték a szabályzatot, amelyet a kassai céhtől vettek át a margitai szabók képviselői, s vittek haza városukba. 61 SFL IV. 1001/b 60/24 62 VSM CA M. Krajöiri P. ö. 504., SFL IV. 1001/b 60/59 63 SFL IV. 1001/b 103. dob. 60/70 64 Az Margitai böcsülletes Szabó Céhnek innen kiadott articulusoknak parja, mellyet kiadott az Kassai Nemes Szabó Céh in anno 1725. die 2 mensis Januarii. VSM CA M. Krajöiri P. c. 490. 163
