Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északxelet-Magyarországon tot, szintén egy anyacéhnél.50 A legfontosabb központ Rimaszombat, Rozsnyó és Jolsva volt, az itt készült szűrök a városok nevét viselték, s a vásárokon is így árulták. Fontos gömöri szürközpont volt Ratkó is, posztókészítőinek már 1627- ben van privilégiuma anyacéhétől.51 Rimaszombat és a többi szűrmüveléssel foglalkozó gömöri mezőváros között azonban lényeges különbségnek tűnik, hogy a gömöri helységek gyártották is a szürke vagy fehér szürvégeket, így nevük a posztót és a szürruhát is jelentette (Josvai, rozsnai, ratkai”),52 míg Rimaszombaton nem vagy csak igen ritkán kallattak posztót, általában készen vették Gömör megye szűrcsapóitól. Gömör legjelentősebb helysége, a német bányászok alapította Rozsnyó volt, s a céhes hagyomány itt is a 16. század végére vezeti vissza a szabó társulat megalakulását. Egy Gömör vármegye előtt zajló perben 1781-ben úgy nyilatkoztak, hogy céhük 1582-től rendelkezik engedéllyel, igaz, az erről szóló privilégiumot nem tudták bemutatni.53 Abban az évben azonban, melyben ónkannájuk készült, Magyarország egyik legnagyobb múltú szabó céhének szabályzatát kérték és nyerték el, 1601. március 19-én ugyanis a pozsonyi szabók privilégiumát írta át nekik Pozsony város bírája, polgármestere és tanácsa. A céh irattárában mind az eredeti német nyelvű szabályzat, mind ennek száz évvel később, 1701. május 17-én készült magyar fordítása fennmaradt.54 A német nyelvű oklevél is tanúsítja, hogy Pozsonyhoz hasonlóan Rozsnyó népessége, így a szabómesterek egy része is német anyanyelvű volt a bányavárosban, a szabályzat utal is a két „natióra”. A város elmagyarosodását jelzi, hogy a 18. század elején a céh tagjai már nemigen értették a pozsonyi német artikulusokat, ezért kellett lefordítani. A szabályzatot 1601-ben Fonta Gáspár és Blaskó Gál rozsnyói szabómesterek kérték társaik nevében, s ezzel az először 1459-ben a pozsonyi tanács által kiadott, majd 1587- ben II. Rudolf császár által megerősített pozsonyi statútumokat nyerték el, s így a régióban egyedüliként a törökkori Királyi Magyarország alsó-magyarországi része legfontosabb helységének szabályzatát ültették át egy felső-magyarországi bányaváros gyakorlatába. A rimaszombati szabók 1610-ben kezdték jegyzőkönyvüket vezetni, az első bejegyzés szerint az 1610. évi céhmesterválasztás napja, ,.farsang után való 50 Éri, 1976. 236. 51 Éri, 1976. 249. “Flórián (szerk.) 1995. passim 53 §AKR Z-II/27 (1781) Sartores Rosnavienses principale instantiae suae fundamentum ponunt in pacifico usu jam inde ab anno 1582 imperturbate usquae annum 1726 exercito et 1726 per universitatem comitatus Gömöriensis gratiose stabilito [...] nec spéciié cehae prvilegium producere valerent. 54 Pari leterarum authenticarum collegii sartorum. §AKR Z—11/31 (1601); Ezen articulusok fordít- tattak németbűi magyarra becsületes Jablonczyi István és Csetneki Szabó János céhmesterségek idejében az egtész bcseületes céh akaratjából Christus Urunk születése után ezerhétszázegy esztendőben, Pünkösdhavának tizenhetedik napján. Z—11/26 (1601 1701) 159
