Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Gyulai Éva hétfő”.55 A rimaszombati céh fő profilja a szürmüvesség volt, kezdetben inkább csak gömöri szűrposztót dolgoztak fel, kisebb hányaduk foglalkozott posztófeldolgozással. 1787-ben a céh vezetői, a szűrszabók jegyezték be jegyzőkönyvébe, hogy a posztószabók „velünk megmaradtak és minden céh dolgaiban velünk egyet értenek, minthogy a privilégiumot is együtt szerzették”. A 18. század utolsó negyedében azonban Rimaszombatba is egyre több posztószabó érkezett, s miután bekerültek a céhbe, igyekeztek magukhoz vonni a vezetést, amit a szűrszabók igen sérelmeznek.56 1630-ban Bende Szabó Mátyás céhmestersége idején a szürszabóknak a váltómívesek - más néven posztószabók - is besegítettek „szűrmívelés” esetén, ha a céh javára készült a munka, ők adták készen a szűr szegését, a prémet (díszítést), a ,^zínt” (pászítást) és egyéb anyagot. A vásármívesek főként abaposztóból dolgoztak, s ha ilyet hoztak Rimaszombatba, a céhmestemek jelenteni kellett, s csak együtt vehették meg. A vásármíves legények és inasok azzal próbálták „nyereségre kereskedni”, hogy kész (aba)nadrágot vettek és drágábban eladták, de a céh megtiltotta, mondván: „abát vegyen és abból munkálódjék, azt szabadosán legyen eladni.” Ha „véges felföldi szűrt” hoztak a városba, a céhnek elővásárlási joga volt. A céh a minőséget biztosítandó, azt is meghatározta, hogy melyik kallómalomból („kölyübőT') vegyék a szűrposztót, 1674-ben megtiltotta, hogy tagjai a pribolykai vagy tiszolci kallóból vásároljanak. 1700-ban Privigyére és Körmöcre küldte a céh tagjait, hogy „véges szűrt” vásároljanak, de ne bízzanak meg csapót vagy ,jzűrgyűjtőt”, hanem készpénzen maguk vásároljanak. A „szűrgyűjtők”, a szűrposztót felvásárló közvetítők ellen már a 17. század elején is hadakozik a céh, mondván a foldesúr privilégiuma a céhnek elővásárlást engedélyezett.57 A régió egyik bányavárosa, amelyben a 17. században szabó céh jött létre, Dobsina, ahol a bányaváros tanácsa 1637-ben állított ki fuzetformájú oklevelet az ott élő szabóknak, mégpedig német nyelven, hiszen a várost német bányászok alapították és lakták.58 A dobsinai céhlevél a korban szokásos szabályzatot rögzíti. Dobsinán a negyedévi gyűlések mindig hétfőn voltak, mégpedig a Vízke55SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634—1704) 56 „Az feljebb való esztendőkben jöttének közinkben némely ifjak, kik is mindannyian posztószabók, némelyik közülök messze földről és külső országbúi is, mélyek pedig a közelebb való helységekből. Kértek azon bennünket, hogy nemes céhünk társaságában vennénk bé, amint hogy közinkben be is vettük. Akkor úgy kötelezték arra magokat, hogy a nemes céhnek szokásaihoz és statútumaihoz fogják magokat alkalmaztatni, de ezen magok ajánlásával keveset gondolván, felfuvalkodottság és nagyra való vágódás annyira vitte, hogy arra vágyottak, hogy érdemeden voltokhoz képest a céh asztalához ültettessenek, holott még akkor közülök némelyek szak a szolgáló mesterséget sem érték el." SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1663-1883). 57 „Urunk őnagysága donatioja tartja, hogy a szűrgyűjtő ellenünk ne legyen, sem pedig az szűrt ellenünk fel ne vegye... megüzentük a mesternek, hogy elállassák rólunk azféle szűrgyűjtő csapó legényeket..." (1620) §ABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634—1704) 58 AMK Cehalia Krajciri 160
