Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Szulovszky János: A Digitális Céhládától a Technológiai Tudás Táráig
Szulovszky János A Digitális Céhládától a Technológiai Tudás Táráig A kézműves örökség megőrzése a 21. század eszközeivel: vágy vagy realitás? Mi a kézműves kulturális örökség? A z elmúlt négy évtized egyik legtöbbet emlegetett kifejezése a „kulturális örökség". Elsősorban Franciaországban és Nagy-Britanniában vált gyakorta használt fogalommá - mind a tudományos, mind pedig a politikai diskurzusok terén. E kultúrpolitikai kulcsfogalom köré Nyugat-Euró- pában már a nyolcvanas évek elején tudományos viták szerveződtek. Kelet- és Közép-Európában - így Magyarországon is - az 1990-es évektől számítható e fogalom használatának felfutása.1 A fogalom elterjesztésében szerte a világon kulcsszerepe volt annak, hogy a Földkerekség egyetemes természeti és kulturális értékeinek megőrzése érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) stockholmi konferenciáján a résztvevő országok 1972. november 16-án egyhangú döntéssel elfogadták a Világörökség Egyezményt, amelyet a kezdeményező, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szakosított szervezete (UNESCO), a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsával (ICOMOS) együttműködve dolgozott ki. Az Egyezmény ratifikálása után 1978-ban vették fel az első helyszíneket a Világörökségi Listára. 1972-től napjainkig 185 ország csatlakozott a Világörökség Egyezményhez, s ezáltal ez az UNESCO legsikeresebb és legelfogadottabb programjává vált. Ez egy olyan egyedülálló jogi eszköz, amely globális felelősségvállalást tesz lehetővé a világ kulturális és természeti értékeinek megóvásáért. Sommásan azt mondhatjuk, hogy a kulturális örökség voltaképpen a jövő nemzedékek számára megőrzendőnek ítélt, egy vagy akár több közösség nemzedékei által sajátjukként érzett tudás, illetve ennek viselkedésben, szokásban, természeti környezethez való viszonyban, illetve a tárgyi világban megnyilvánuló formája. 1 Vö. Sonkoly, 2000. 45. 15
