Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Gyulai Éva szomszédok arra kérték a varannói bírót, hogy a tanács székházába hívja össze a homonnai szabókat, akik még emlékeztek a kiváltságlevél szövegére, s jegyezze le, amit mondtak.31 A lediktált artikulusok igen hasonlítottak az ugyanebben az évben kiadott pataki-újhelyi statútumra. Az oklevelet 1609-ben, majd a 17. században többször is megerősítették, de már nem a szomszédok, hanem a földesúri család tagjai, a Homonnai Dmgethek, mégpedig nem külön oklevélben, hanem az eredeti hártyára írt széljegyzetként.32 Varannó mezőváros is a Drugeth család birtoka, s 1569-ben a városi tanácstól nyert először artikulusokat,33 majd III. Fer- dinánd az itteni szabóknak, mint Homonnai Dmgeth János gróf ungi és zempléni főispán, országbíró, felső-magyarországi főkapitány jobbágyainak adományozott királyi kiváltságot 1640-ben. A szabók kérelmük során korábbi királyi privilégiumra hivatkoztak, melyeket be is mutattak az uralkodónak, így ő csak megerősítette elődei adományát privilégiális formában.34 A szabályzat megegyezik a 16. századi pataki és homonnai statútummal. Az oklevél nemcsak a szabóknak, hanem általuk a Varannó környéki szűcsöknek is szólt, a gróf ugyanis utasította őket, hogy a szűcsöket is vegyék be a társulatba. Ugyancsak korán, 1583-ban kértek az uralkodótól, II. (I.) Rudolftól kiváltságlevelet a sztropkói kézművesek - az aranyművesek, kádárok, mészárosok, vargák, fazekasok stb. - is, akik között a szabómesterek és a szűcsök képviselték a ruházati ipart. A céhkiváltság nemcsak a mezővárosra, hanem a gersei Petők egész sztropkói uradalmára, vagyis a környékbeli majdnem 50 falura is kiterjedt, ami a mezőváros és sorcéhe regionális vezető szerepére mutat.35 Sztropkónak sem ez az első kiváltsága, hiszen a királyi oklevél leírta, hogy előbb földesuruk- tól, gersei Pető János bárótól kértek szabályzatot, melyet a királynak is bemutattak. A nagymihályi szabóknak is földesuruk adott és engedélyezett artikulusokat, melyet a király csak később, 1674-ben kiadott privilégiumában erősített meg.36 I. Lipót a latin nyelvű artikulusokat nemcsak a szabóknak, hanem a két rokonszakma képviselőinek, a szűcsöknek és gombkötőknek is adományozta, a szabók ugyanis a két szakma művelőinek kérésére őket is bevették céhükbe. Bár céhpecsétjük felirata csak a szabómesterekre utal (NAGY-MIHALY-SZABÓ- MESTEREK CZÉHPECSÉTJE), a pecséten a gombkötők és szűcsök jelvénye is szerepelt.37 A Zemplén vármegyei Tokaj, amely nemcsak tiszai átkelője, hanem végvára és az élénkülő borkereskedelem miatt is regionális centrum lett, a kézművességben 31 SFL IV. 1001/b 103. doboz 60/81 (eredeti oklevél), 60/6 (Másolat, 1760.) 32 SFL IV. 1001/b 102. doboz 60/8 33 Román, 1966. 586. 34SFL IV. 1001/b 103. doboz 60/80 (Az oklevél szakadt, hiányos), 60/85 (18. századi másolat) 35 SFL IV. 1001/b 103. doboz 60/49 361. Lipót, Luxemburg vára, 1674. jún. 10. SFL IV. 1001/b 102. doboz 60/26 (18. századi másolat) 37Dragóner, 1879. 156
