Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon is vezető szerepet vitt a kora újkori Zemplén megyében. Szabói már 1576-ban megpróbáltak céhet alapítani a Kassától kért szabályzattal, de ekkor még nem sikerült a társulat megszervezése,38 majd 1616-ban a céh tagjai (Cserniczky Ádám céhmester, Vágási János, Sény András, Lablay Jakab, Farkas Péter, Szombathy János, Keller Márton, Saarosy János) Thurzó György nádortól kérik új szabályzatuk oklevélbe foglalását.39 A magyar nyelvű artikulusokat feltehetően maguk a mesterek fogalmazták régi szabályzatuk alapján. Tokajban a legénynek 30 magyar Ft-ot kellett fizetnie „a mesterség felváltásáért", de egyszerre két legény nem lehetett mesterré. Ez a magas díj a privilégium 1721. évi megújításában is változatlan maradt, sőt 1760-ban s ennyit kértek az új mestertől. A nádor oklevele nemcsak a szabóknak, hanem a posztónyírőknek (pannis tonsoribus) is szólt, azaz a 17. század elején a szabók mellett posztófinomítók is működtek a céhben. A tokaji szabók között szürművesek is voltak, akiket és a céhet a vándor szabólegények gyakran megkárosítottak azzal, hogy a városba jővén titokban beálltak bizonyos mesterekhez. A legnagyobb kárt azonban azzal okozták, hogy a Tokaj környéki falvakban a szűrcsapóktól megvették azt a posztót, amelyet a tokaji szűrszabók rendeltek meg, ott helyben megvarrták a falusiaknak, sőt a városba is bevitték, „így csalárdkodtanak, esztendőszámra pedig a céhben nem szolgáltának". A céhbeli szűrszabó legénynek ura 8 Ft éves vagy 20 dénár heti bért adott, s szabad volt nekik évente három vég posztót feldolgozni s eladni. A két évre megfogadott szürmüves inas egy szűr megvarrásáért 8 dénárt kapott mesterétől, illetve ruházatként két alsó és egy felső szürruhát, négy inget és ugyannyi gatyát, és annyi sarut és süveget, „amennyit elnyühet". A szürművesek magasabb díjazása mutatja, hogy a szűr kurrensebb áru volt, illetve feldolgozása több munkát igényelt. A tokaji céhtagok kötelesek voltak társuk temetésén megjelenni, de a céh vállalt temetési szolgáltatást is, ha csak kísérték a céhen kívüli halottat 100 dénárt, ha a koporsót is vitték a temetőig, 2 Ft-ot kértek. Gálszécsen is létrejött szabó céh a 17. század elején, II. Ferdinánd király 1633- ban állítja ki privilégium-formában artikulusaikat, később a szűcsök is csatlakoztak hozzájuk, s a közös társságot 1742-ben maga céh újítja meg egy pecsétjével ellátott oklevelében.40 A szűcsökkel közös céhük 1642-ben újabb királyi privilégiumban részesült.41 A céh a 19. században is működött, ismert 1813-ban készült pecsétnyomójuk, melyen a felirat „aranylábú" gálszécsi szabómestereknek nevezte tagjait.42 38 Deák, 1876.440. 39SFL IV. 1001/b 103. doboz sz. n. (60/66-67) 40SFL IV. 1001/b 102. doboz 60/3, 60/5 41 Román, 1966. 586. 42Dragóner, 1879. 41. 157
