Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon Az 1 vagy 2 évig tanuló inasnak a mesterrel kellett megállapodnia. A szepsi céhben is elkísérték utolsó útjára halott társukat a szabók, a távolmaradást büntették. Az úmapi ünnepen is kötelező volt részt venni. Az oklevél már tartalmazza a táblajáratás szokását, a tábla vagy a céh jelvénye körbeküldésével (tabula sive signo circummisso) hívták ugyanis össze a tagságot." A szepsi szabók hagyománya azonban egy másik alapítási dátumot őrzött meg, 1571 -et, amely feltehetően a céh törökkori újraalapításának dátuma. A céh ugyanis egy 1830-ban kiadott kéziratos felszabadító levelén használt viaszba nyomott pecsétjén az alábbi körirat olvasható: SIGlLL(um) CONTUBER(nii) 1571 SAR(torum) SEPSI.* 12 Jászón, a premontrei prépostság székhelyén előbb az egyházi földesúrtól kaptak szabályzatot a szabók 1637-ben,'3 később azonban ők is Kassát választották anyacéhnek, s 1692-ben a kassai tanács állította ki a jászói szabó céh artiku- lusait.'4 Az anyacéh a jászói céhmester, Lévai Mihály és Táncos György szószóló kérésére bizonyos változtatásokkal Jászónak is az 1628. évi kassai magyar nyelvű szabályzatot adott ki. A jászóiak is negyedévenként gyűltek össze, az első bejárást és egyben a céhmester-választást Szent András napon, vagyis novemberben, a második összejövetelt karácsony harmadnapján, a harmadikat húsvét harmadnapján, a negyediket Úmapján tartották. A mesterré válás processzusánál Jászón is közreműködött a város tanácsa. A legénynek előbb 8 Ft-ot kellett fizetnie, majd megválasztásakor egy év alatt 30-at, amíg ezt nem teljesítette, nem házasodhatott meg, s mesterebéddel is tartozott. Jászón is tilos volt a céhen kívüli ipar, egyedül csak a török elől ide menekült egri püspök tarthatott udvarában saját szabót, de ezt is évente kellett szerződtetnie, akárcsak Kassán a főkapitányoknak és főtisztviselőknek. Az inas 2 vagy 3 évre szegődött. Itt ugyancsak megengedték, hogy a szabók a posztómetszést is gyakorolják. A mestereknek joguk volt a jászói vásáron az árut ellenőrizni, a kassai szabókat, az anyacéh tagjait azonban nem vizsgálhatták. Borsodban Miskolcon kívül alig működött szabó céh a 17. században, a végvárakban és fontosabb mezővárosokban azonban dolgoztak szabók. Az ónodi vár egyik termét szabók házának nevezték,15 de az Abaúj megyei borsi várkastélyban is volt szabó ház a 17. században,16 feltehetően itt szabták-varrták a váruradalmak konvenciós szabói a vámép ruháit és a végvári katonaság mundérját. A 17. század elején a kassai céh megújításával közel egy időben a miskolci is új privilégiumot nyert, szintén Thurzó György nádortól 1610-ben (Szendrö, 1610. július 26.). A hSAKA2 100/784(1822)- 1315 12 A szepsi szabó céh Smajda János inasnak kiállított felszabadító levele. Szepsi, 1830. jan. 14. A Mindszenti Róm. Kát. Plébánia levéltára, Miskolc 13 Éri, 1976. 225. 14 VSM CA M. Krajőiri P. 6. 483. 15 Tomka, 2000. 191. 16 Román, 1969. 72. 151
