Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Gyulai Éva netben égő lámpással kellett megjelenniük, s kötelesek voltak részt venni elhunyt társuk temetésén, ha a céhmester ezt hirdetményben kérte (promulgationem... faciat). A céhtagok égő lámpával kísérték a halottat, amikor házából kivitték, s a templomban és az elföldelésen egy dénár értékű gyertyát kellett mindegyiküknek tartania. Aki a temetéstől távol maradt, egy font viasszal tartozott a céhnek. A céhszabályzat a továbbiakban lefektette a társaságba való felvétel feltételeit: a felvételnél 1 font viaszt kellett az új tagnak adnia, megválasztásakor pedig reggelire 3 tál ételt és 100 dénárt, ebédre 6 tálat és 100 dénárt, a szolgának is 100 dénár, a mesternek pedig legfeljebb 5 Ft járt. Az inasok (parvulorum) 2 évet szolgáltak, ez idő alatt mesterük öltöztette őket. Ha a tanuló otthagyta mesterét, nem lehetett mester belőle. S ha egy mester társa inasát (famulum) elhívta nagyobb bér ígéretével, 1 Ft-ra büntették. Ha az inas elhagyta mesterét, meg kellett vizsgálni, miért tette, ha a mester a hibás, az inas tovább dolgozhatott a szabóknál, ha nem, nem lakhatott tovább egyetlen szabómesternél sem. Ha idegen jött Miskolcra, s a szabócéh beleegyezése nélkül gyakorolta mesterségét a szabad és közházaknál, a céhmester társaival bemehetett a szállására, s bármely munkáját elvehette. Amennyiben az idegen a céhmester ellen fordult, a város bírája a király nevében köteles volt a céhtagokkal együtt a házba bemenni és az ellenszegülő szabótól minden termékét elvenni, az elkobzottak a város bíráját és a céhmestert illették. II. Ulászló engedélyezte, hogy ha az eljárás sikertelen lenne, a diósgyőri várnagynak kell fellépnie a miskolci szabók érdekében.7 A kassai céh magas szinten való működését igazolja, hogy a legényeknek külön szabályzatot készített 1570-ben ,/lz Cassay legényeknek rendtartásával való Articulusok Anno 1570” címmel, amely eredeti hártya-formában fennmaradt a kassai szabók iratai között.8 A magyar nyelvű artikulusok szerint a tanulók társadalma nem volt egységes, hiszen a szabólegények mellett voltak ún. félheti béresek is, az előbbiek a 16. században kéthetenként 1 pénzt (= dénárt), a félhetesek 1 fillért tartoztak a céh ládájába beadni. Vezetőik a „dékányok” voltak, a fődékánt azonban nem ők, hanem a két céhmester nevezte ki, csak a második dékánt „választhassa a közönséges társaság”. A saját terméket gyártó legénynek 5 dénárt kellett a céhládába fizetnie. A tanulókat tiltották a kontároknál (Kassán hempler-nek hívták őket) való működéstől, aki ilyennél vállalt munkát, nem lehetett kassai mester: „Valamely legény, ki jövevény volna, avagy ki is az városon töltötte volna ki apród esztendejét és hemplernél művelne, annak itt Cassan műve ne legyen, mesterré ne lehessen... Ha valamely legény... hemplerhez állana vagy hemplerkednék, mesterré ne lehessen”. A legények felelősét, az atyamestert „atyjoknak” nevezték, ha idegen legény jött Kassára, először őt kellett felkeresnie, ő döntött akkor is, ha egy legény nem akart uránál maradni, és „más mestert 7 Klein, é.n. 8 VSM CA M. Krajciri P. c. 505. 148
