Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon kért". Bár a legény elhagyhatta mesterét, ha vásár közeledett, a sokadalom előtt és után két héttel nem tehette meg, vagyis a vásárra való felkészülésben nem vonhatta ki magát a munkából. A szabólegény csak egy évi kassai tartózkodása után lehetett mesterré, „hogy mind az városnak, mind az műnek módját vehesse". Az 1570-ben lefektetett legény-szabályzatot 1621. január 3-án változatlan formában újította meg céh egy újabb artikulus hozzáadásával. A megújítást a dékánok visszaélései indokolták, ezért ezentúl a rendtartás megtiltotta, hogy a déká- nyok a legényeket és (a 16. században még félheti béresnek nevezett) heti béreseket ,ySa[r]coltassák", ezért újévkor 1 forintot kellett adniuk, a kijáró legények, akik Kassán kívül dolgoznak, a felét fizették. Az 1570-es években a legények kéthetente fizettek 1 dénárt, vagyis évente csak 24 dénárral tartoztak, így 50 év alatt négyszeresére nőtt a díjuk, ebbe természetesen a korban magas inflációt is bele kell számítani. A középkori német céhszabályzat feltehetően évszázadig érvényben maradt, s csak a 17. század elején alkottak új, ekkor már magyar nyelvű artikulusokat, melyeket ismét a kassai tanács adott ki. 1621-ben Waranay András kassai bíró adta ki a szabó-artikulusokat, amelyek már a nádori parancsra véghez vitt bővítést is tartalmazták, vagyis megengedték, hogy a Kassára beköltöző „nagyságos urak” saját szabót tartsanak, igaz, évente szerződéssel kellett őket alkalmazni. Újdonság volt az is, hogy a kassai erőd darabontjainak megengedte, ha értenek a szabómesterséghez, maguknak és társaiknak készíthettek ruhákat.9 Az 1621-ben kiadott városi oklevél azonban már nem tűnt elegendőnek, a kassai szabók is ragaszkodtak a királyi privilégiumhoz, ezért 1628-ban - Vass Mihály és Fraidenberger György céhmesterek képében - az uralkodóhoz fordultak. II. Ferdinánd megerősítette a kassai szabók Bethlenfalvi (Thurzó) György nádor által korábban kiadott - és a 1619. évi tűzvészben elhamvadt - privilégiumát úgy, hogy a magyar nyelvű céhszabályzatot kimásoltatta Kassa város prothocollumából.10 A Kálmánczey György, Baranyay Péter és Szerencsés Mihály kassai szabók által kért szabályzat előírta a mesternek, hogy az ünnepek megtartására és a vasárnapi prédikáció meghallgatására való kötelezéssel háznépét, legényét, inasát istenfélelemre oktassa. A legénynek legalább egy évet kellett 9 „Palatínus urunktúl ő magátúl újobban engedtetett... Az nagyságos urak, kik ide be, Kassára jűnek, szabad magoknak szabót tartani, de szegődve legyen vala esztendőszámra és csak ő magának, az úrnak és udvara népének, sem az városbeli népnek vagy egyéb külső embereknek ne legyen szabad mívet mívelni. Az itt való fő avagy generális kapitány uraknak szegődött szabója magának az úrnak és udvara népének és nem másoknak legyen szabad mívelni. Az őfelsége király urunk itt való administratorának vagy prefectusának és az több felségi tanácsnak szükségére esztendőszámra fogadott szabót szegődve legyen szabad tartani, de se legént, se inasft] ne tartson és magok s házok népe kívül senkinek ne míveljen. Végezetre az őfelsége király urunk itt való fizetett gyaloginak avagy drabantinak az kapu között magoknak és társaiknak szabad legyen mívelni.'' (1621). (A szöveget modem helyesírással közöljük.) Domonkos, 1997. 28. p. l0Bécs, 1628. nov. 29. VSM CA M. Krajciri P. c. 481., másik példánya: AMK Cehalia Krajciri 149
