Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Kakucs Lajos: Bánsági céhek, céhemlékek
Kakucs Lajos A temesvári mesterek főládáját említő 27 darab bizonyságlevélben, időrendi sorrendben a következő mesterek és főládáik szerepelnek: 1775-ben üvegesek és kovácsok (ők még egyszer 1798-ban), 1779-ben a pékek, 1782-ben a kőművesek (ők még egyszer 1814-ben), 1780-ban a szíjgyártók, (még 1788-ban, 1798-ban, 1800-ban és 1823-ban), 1789-ben a vöröstímárok, 1796-ban a lakatosok (még egyszer 1816-ban), 1798-ban a kesztyűsök, 1799-ben a parókakészítők (még egyszer 1801-ben), 1800-ban a csizmadiák, 1804-ben az ácsok, 1805-ben az asztalosok (még egyszer 1815-ben), 1807-ben a kerekesek, 1808-ban az övkészítők (Gürtler), 1812-ben a mézeskalácsosok, 1814-ben a kalapkészítők, 1815-ben a kádárok.21 Az a tény, hogy az említett 27 darab temesvári bizonyságlevelet 17 különböző mesterségtömörülés állította ki, arra enged következtetni, hogy a Bega parti város kézművesei legalább 17 ládába (?) szerveződtek. A bizonyságlevelek kiállításának kronológiai sorrendje szerint ezek a következők: üveges, kovács, pék, kőműves, szíjgyártó, vöröstímár, lakatos, kesztyűs, parókakészítő, csizmadia, ács, asztalos, kerekes, övkészítő, mézeskalácsos, kalapos és kádár mesterségek. Ezt a névsort ki kell egészítenünk, a Sonja Jordán által említett textilfestők (Schön und Schwarzfärber), valamint a selyem és harisnyakészítők ládáival.22 Mária Terézia császámő uralkodásának utolsó éveiben és II. József császár viszonylag rövid uralkodása idején mélyreható változások történtek a Bánságban is. Az 1778 márciusában kitört osztrák-porosz örökösödési háború alatt a magyar rendek nyomására a császámő június 6-án elrendelte a tartomány visszacsatolását Magyarországhoz, valamint Krassó, Temes és Torontál vármegyék felállítását. 1799. június 22-én, Temes megye visszaállításának tiszteletére szervezett temesvári rendezvények alkalmával, Borovszky szerint, az ünnepségen felvonultak a helyi kereskedők és iparosok céhei is. II. József 1781. május 18-án kiadott császári rendelettel az újonnan felállított vármegyék közigazgatását, gazdasági és katonai irányítását a királyi helytartótanácsnak, míg az igazságszolgáltatását a magyar kancelláriának rendelte alá.23 Ezzel párhuzamosan az újonnan felállított vármegyékben elkezdődőt a kincstári javak összeírása és eladása. A francia háborúk által lekötött császári udvar 1802-ben újította meg a céhek működését, amit a Helytartótanács 1805 februárjában kiadott 3104. sz. alatti rendelkezésével léptetett életbe. A végrehajtás megkönnyítésére 1813-ban egységes szabályzattervezetet küldött le a vármegyéknek. Az 1815-ben alapított első temesvári és a következő években alakuló bánsági városok céhei már az új, megreformált céhszabályzat alapján működtek. Az egységesített új céhszabályok 57 pontja közül 26 a mesterek, 22 a legények és 8 az inasok jogi helyzetével foglakozott. A szabályzat lehetőséget adott az addig kötelező vándorlás és a remeklés alóli felmentésre.24 21 Stopp, 1982-1992. Bd. 13, 71-81. 22 Jordan, 1969. 132. 23 Borovszky, é.n. 362.; Szentkláray, 1879. 399. 24Kaszás, 1996. 9,27-28. 126
