Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
IX. A Herendi Porcelángyár Részvénytársaság és Farkasházy Jenő kapcsolata
kező években mind a vármegyénél, mind pedig fővárosi bíróságoknál több pert is indítottak Nagy Jenő és társai ellen. A hosszantartó pereskedés során 1923-ig számos elmarasztaló ítélet született, ebben az évben például Veszprém vármegye alispánja is megbüntette, sőt be is záratta az újonnan létesített gyárat. Ettől függetlenül tovább folyt a hamisított porcelánok festése és árusítása, sőt Nagy Jenő cégbírósági felszámolását követően sem hagyott fel a jól jövedelmező üzlettel, és Magyar Porcelángyár Rt. (M.P.) néven új társakkal tovább folytatta vállalkozását. Majd öt évig tartó pereskedést követően végül 1925 áprilisában, a Magyar Porcelángyár Rt. és az időközben Farkasházy Jenő vezetésével megalakult Herendi Porcelángyár Rt. igazgatósága megállapodott egymással. A felek egyrészről elfogadták, hogy a Nagy Jenő-féle vállalkozás 14 napon belül beszünteti működését, cserébe Farkasházy ügyvédjei minden folyamatban lévő peres ügyet tárgytalannak nyilvánítanak. Ezekben a hónapokban az M.P. részvényesei külön váltak Nagytól, aki a megállapodástól és elbocsátástól függetlenül tovább festette hamis porcelánjait. Azonban ezt már nem sokáig tehette, hiszen 1925. február 18-án, az akkor 62 esztendős Nagy Jenőt a Veszprémi Királyi Törvényszék közokirat hamisításért két év fegyházra és 500 ezer korona pénzbüntetésre ítélte. Ezzel az ítélettel véget ért a majd fél évtizedig tartó, komoly pénzügyi és hitelességi problémákat okozó hamisítási botrány. A háború utáni gazdasági dekonjunktúra mellett tehát Farkasházynak egy kitartó és rendkívül szemfüles „konkurenciával” is meg kellett küzdenie. A gyár újjáalakításával kapcsolatos terveit ez nemhogy elbizonytalanította, hanem tovább erősítette. Egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy részvénytársasági formában lehet csak a megkezdett munkát folytatni. A részvénytáraság megalapításának pillanatában érdekes módon nem a tőkefedezet, hanem a szakképzett munkaerő hiánya jelentette a legnagyobb problémát. A régi alkalmazottak egy része ugyanis ekkor vagy a magasabb bért ígérő Nagy Jenő házában dolgozott, vagy éppen Farkasházy megbízottjaival tárgyalt a megfelelő munkabérekről. A herendi munkások elpártolása komoly feszültségekhez vezetett, és e kiélezett helyzetben Farkasházy bizony többször is rosszul reagált. A tét ugyanis nagy volt, hiszen az egykori tulajdonosnak, most főrészvényesnek és vezérigazgatónak az igazgatóság és a hitelezők számára kellett bizonyítani rátermettségét és szavahihetőségét. Ahhoz azonban, hogy a gyárat működtethesse, feltétlenül szükség volt a herendi és környékbeli munkások tapasztalatára és szakértelmére. E mellett a bizonytalan helyzet azt a veszélyt is magában hordozta, hogy a munkaerőhiányról ellenfeleik tudomást szereznek, és a frissen alakult Rt. ellen még erőteljesebb lejárató kampányba kezdenek. Miközben Farkasházy Jenő külföldről igyekezett szakembereket toborozni, addig barátai és üzlettársai, Várady Gábor és Horváth Béla azon dolgoztak, hogy a régi herendi mesteremberek újra nagyapáik műhelyeiben dolgozzanak tovább. A két ügyvéd üzleti és szociális érzékének köszönhetően 1923 őszén hosszas egyeztetések után 97
