Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
VIII. Egy gyártulajdonos mindennapjai - A fővárosi hétköznapok
Fővárosi hétköznapok Az ifjú éveit a francia fővárosban töltő művész az 1880-as évek közepétől Budapesten is igyekezett berendezni magának egy második otthont. A független művész előbb a Duna-korzón, a 19. század utolsó évtizedeiben létrejött szállodasor egyik impozáns szállójában, a Hungáriában, majd a külföldi előkelőségek által is közkedvelt Bristolban bérelt magának szobát. Annyi bizonyos, hogy 1891-ben, nem sokkal ez utóbbi szálló megnyitása után a neki írott leveleket már erre a címre postázták. A Bristolban évente ugyan csak néhány hónapot tartózkodott, mégis egészen haláláig ragaszkodott bérelt szobájához. A vidéki, egyszintes háza mellett ez valóban egy palotának számított, hiszen a mai Apáczai Csere János utcára nyíló hotel szobáiban villanyvilágítás, hideg-meleg víz és más, a korszakban luxusnak számító szolgáltatás biztosította a vendégek kényelmét. A szállóvendégek mellett a fővárosi illetve az itt tartózkodó hazai és külföldi elit is előszeretettel ebédelt a földszint tükörborítású éttermében. Emellett kávéháza is igen közkedveltnek számított, ez volt ugyanis a törzshelye több klubnak és társaságnak, így nem hivatalosan például a Hét irodalmi folyóirat szerkesztősége is itt gyűlt össze. „Budapest „ legjobb ” társasága töltötte itt napjait, míg a sétány fái alatt késő estig hömpölygőit a sétáló polgárok tömege, hallgatva a cigányzenekarok vagy szalonzenészek muzsikáját. ”170 171 A herendi gyár tulajdonosa tehát itt, a főváros egyik legelőkelőbb hoteljében bérelt magának szobát több, mint harminc éven keresztül. Két, 1903-ban kelt számla szerint Farkasházy (Fischer) Jenő az adott év áprilisától júniusáig élt Duna-parti otthonában és mindezért közel 120 koronát fizetett Illits József szállodatulajdonosnak. A lakásbérlet mellett a legnagyobb tételt mindkét esetben a ruhatisztítás tette ki. Az agglegény-művész családtagjai a háború utáni nehéz gazdasági helyzetben több alkalommal is javasolták, hogy anyagi helyzetére való tekintettel költözzön hozzájuk, vagy legalább egy szerényebb bérleményre cserélje Bristol-beli otthonát. „ ...sőt azt szeretném, ha Jenő bácsi Pestre jön, itt lakhasson nálam, hely van bőven, földszint, telefon stb. Azt hiszem kellemesebb volna, mint szállodában.'n A levél írója saját élethelyzetéből kiindulva aligha tudta elképzelni, hogy a több évtizede egyedül élő, bizonyos luxusokhoz ragaszkodó középkorú férfi miért nem tud, és legfőképpen nem is akar mindezen változtatni. Még a legnehezebb időszakokban, így az első világháborút követő hónapokban sem sikerült őt meggyőzni arról, hogy anyagi lehetőségeihez mérten alakítsa életét. A család, ezúttal Gellért Áron ügyvéden keresztül ismét kísérletet tett arra, hogy a gyár leállása miatt nehéz anyagi helyzetbe került 170 Vörös 1979: 01. 171 XI.46.b.dd. 18.tétel. 1917. Margit nevű unokahúga levele 84
