Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
VII. A világháború okozta krízis és az újrakezdés - Újraformálódás
iban még a kivándorlás gondolata is foglalkoztatta. Azonban rokonai és barátai rábeszélésére mégis maradt, és 1920 nyarától nagy tervekkel vágott bele a gyár újjászervezésébe. Meghívására, ügyvédje és jó barátja, Várady Gábor ez év szeptemberében több napot Herenden töltött és felmérte a vállalat aktuális állapotát. Várady első látogatását követően egyáltalán nem volt borúlátó, sőt az ingó vagyon és az egyedi, felbecsülhetetlen értékű minták alapján komoly lehetőségeket látott a porcelángyárban. „A gyár teljesen jó állapotban van. Farkasházy a gyár renoválását ez évben megkezdte, és jövőre folytatja. ”158 159 Osztotta a tulajdonos filozófiáját, amely szerint a tömegáruk helyett továbbra is a művészi alkotásra kellene koncentrálni, ezt figyelembe véve egy rövidtávú stratégiát is kidolgozott.I5q E szerint optimális égetési számítások alapján a rendelkezésre álló három kemencében, beleszámítva a selejtet is, évente közel 18 ezer darab prímaárut lehetne készíteni. Ebből minimum 500-500 darab ebédlő, teás, kávés és mokkás szerviz megalkotását lehetne vállalni. Részletes számításai alapján a gyártási költségeket és a folyamatos inflációt is figyelembe véve mindezt 3,5 millió koronából lennének képesek finanszírozni. Ezzel szembeállítva - a piaci folyamatok optimista kalkulációja szerint is - az első évben maximum 1, 7 millió forint bevétele származhatna a porcelángyárnak. A kiadás és bevétel tehát közel sem állt egyenes arányban egymással, így legalább három év kellett volna ahhoz, hogy a manufaktúra nyereséget termeljen. A legfőbb probléma tehát az volt, hogy a művészi áru nyersanyag szükségleteit és annak elkészítésére fordított energiát az eladási ár nem tudta volna fedezni. Mivel a herendit alapvetően nem széles tömegek, hanem az elit, a nagypolgárság és a középosztály egyes rétegei vásárolták ezért a gyár nagyban függött e tehetős, ám kisszámú és kiszámíthatatlan vásárlói körtől. A háború utáni gazdasági válság és társadalmi krízis az ügyvéd számításainál is nagyobb mértékű lett, így 1921 októberében módosítani kellett az egy évvel korábban papírra vetett számokat. A legfőbb problémát ekkor nem elsősorban a kereslet hiánya, hanem a nyersanyagárak és a munkabérek drasztikus növekedése okozta. Mivel a herendi termelés komolyan függött a minőségi cseh illetve német alapanyagoktól, ezért a közép-európai politikai és gazdasági események közvetlenül is kihatottak a gyár működésére. Ugyancsak a nemzetközi viszonyok határozták meg a készáruk exportlehetőségeit is. Várady véleménye szerint ez a kiszolgáltatott helyzet annak köszönhető, hogy 1918 előtt a gyárban készült termékek 90%-át külföldön, és csak alig 10%-át értékesítették a történeti Magyarországon. A makrogazdasági folyamatok tehetetlen szemlélése helyett Farkasházy Jenő a hazai piac és közönség felé igyekezett nyitni. 1920 őszén a Magyar Országos Iparművészeti Múzeumban elsősorban saját, illetve arisztokrata családok, köz158 VeML XI.46.b.aa. 37. tétel. A gyár felméréséről készült bizalmas jegyzetek. 1920. 159 VeML XI.46.b.aa. 39. tétel. Várady Gábor ügyvéd bizalmas jegyzetei a gyár helyzetéről. 78
