Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

VII. A világháború okozta krízis és az újrakezdés - Újraformálódás

--------------------------------gje*

intéz

mények és magángyüjtők anyagából nagysikerű kiállítást rendezett. A tárlat természetesen nem lehetett teljes, hiszen felhívására külföldről alig válaszoltak. Ettől függetlenül is igen értékes anyag állt össze, hiszen olyan közismert nagy hazai megrendelők ajánlották fel tárgyaikat, mint báró Hatvány Józsefné, özvegy Gerbeaud Emilné, báró Kohner Adolf, báró Nyáry Albert vagy a bankár, Krausz Simon. I60A fővárosi kiállítás a háború kezdete óta a legnagyobb és egyben a legsikeresebb reklámja volt a herendi termékeknek.

Az exportra történő termelés azonban továbbra is a vártnál alacsonyabb szinten maradt, hiszen a korábbi megrendelések többségét adó osztrák és francia piacok a létrejövő új államok vámtörvényei miatt bizonytalanná váltak.

Herend tulajdonosa kiábrándultságán és rossz kedélyállapotán felülemelkedve szakértő barátaival közösen, sikeresen kezdett munkához. Ezt példázza Várady Gábor 1922 őszén készített feljegyzése, amelyből egyrészről kiderül, hogy a tulajdonos új ingatlant vásárolt, másrészről pedig, hogy az idei két égetése rendkívül kedvezően alakúit.161 A gyár szomszédságában álló telek megvásárlására azért volt szükség, mert a növekvő piaci igények hatására Farkasházy Jenő úgy döntött, hogy kályhacsempegyártással is megpróbálkozik. Várady ugyanis úgy kalkulált, hogy a csempegyártásra is alkalmas két kemencében évente 14 alkalmazott közel 1000 kályhához való árut lenne képes előállítani. A gyártás beindítása végül elhúzódott, elsősorban azért, mert a porcelántárgyak kapcsán újra felmerült a festészet Budapestre telepítésének ötlete. Várady Gábor mások véleményét osztva - amely szerint a nyugat-európai gyárak egytől-egyig nagyvárosokban vagy azok közelében fekszenek - úgy gondolta, hogy tanult festők és művészek nem szívesen költöznek e „távoli” vidékre. Emiatt és a visszatérő problémát jelentő vasúti szállítás valamint az így keletkező tetemes károk miatt szerencsésebb lenne, ha legalább a festészet az ország központjába települne át. A terveket hamar tett követte, és 1921 őszén már több ingatlan- és telektulajdonos is jelentkezett a feladott hirdetésre. Az eredeti elképzelések szerint egy új építésű, kétszintes, alagsorral és földszinttel együtt hasznosítható festőműhely és múzeum létesült volna valamelyik budai kerületben. Farkasházy az ugyancsak a párizsi École des Beaux Arts-ban tanult Pollák Manó műépítészt bízta meg azzal, hogy a tervezés mellett ingatlanok kiválasztásában is segítségükre legyen. A fővárosi képviselet érdekében a három férfiú ez év októberében közel 30 ingatlant járt végig és készített rövid jelentéseket az ott látottakról.162 A tapasztalatokat összegezve megállapították, hogy a legszerényebb becslések szerint is minimum 12 millió koronába kerülne egy saját ingatlan létrehozása. Ennek a hatalmas összegnek az előteremtésére állami segítség

160 Az esemény fontosságát jelzi, hogy intézmény helyettes-igazgatója, Layer Károly művészettörténész ez alkalomból külön brossurát készített a gyár történetéről. Layer 1921.

161 VeML XI.46.b.aa. 39. tétel. 1922.

162 VeML XI.46.c.aa. I. 29. tétel. A vállalat működésével kapcsolatos vegyes iratok, 1923.

79