Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

V. Sikerek és kudarcok az első világháború előestéjén - Üzletek és hitelek

mutatóit és a folyamatosan változó piaci viszonyokat, számos veszélyt rejtett magában. Legfőképpen azt, hogy nem teljesítés esetén, amennyiben a készáruk nem fedeznék a még fennálló adósságokat, saját vagyonából lenne kénytelen kiegészíteni a különbözetet. E kockázatos együttműködés úgy tűnik végül nem az eredeti tervek szerint alakult, ugyanis a szerződő felek hamarosan komoly vitába keveredtek a konvenció egyes pontjainak értelmezése kapcsán.

A Barber céggel kötött megállapodás csak egyik példája volt Farkasházy Jenő szemléletváltásának. Mivel a termelés és így természetesen az értékesítés is a vártnál rosszabbul alakult, korábbi elveit feladva kénytelen volt művészi igényeit háttérbe szorítani és szélesebb közönség felé nyitni. Ehhez kapóra jött, hogy a Barber céggel kötött szerződésben kitételként rögzítették az egyéni megrendelések lehetőségét. Ezt kihasználva Farkasházy újabb nagyobb üzletbe fogott. 1907-ben a nemzetközileg ismert Aufrecht & Goldschmied cég képviselői jelentek meg a Bristol szállóban bérelt lakásában, és egy közös együttműködésre vonatkozó ajánlatot tettek a porcelángyár tulajdonosának.79 Ennek lényege, hogy mérsékeltebb árak és részletfizetési lehetőségek bevezetésével a magyar középosztály egyre szélesebb rétegeinél próbálják meg a herendi porcelántárgyakat népszerűsíteni. Elképzelésük szerint az erősödő polgári közép- osztály növekvő fogyasztási igényeit kihasználva dísztárgyakat és étkészleteket lehetne eljuttatni egyre több lakásba. A terveket tett követte és a szerződő felek hamarosan magyaros jellegű étkészletek és szervizek tervezésére írtak ki pályázatot, amelyet rajtuk kívül olyan neves szakemberek értékeltek, mint például Lyka Károly, az Iparművészeti Társulat elnöke.80

A minőségi és mennyiségi váltáshoz természetesen a szakmai hátteret is biztosítani kellett, így a gyártó vállalta az ehhez szükséges műszaki átalakítások gyors lebonyolítását. Cserébe az Aufrecht & Goldschmied cég kötelezte magát, hogy 1907-ben 100 darab szervizet legalább 2200, 1908-ban 200 darabot pedig minimum 4400 korona összegben értékesít.81 Ezen felül az öt évre szóló szerződés hátralévő időszakában a cég köteles legalább az 1908-as értékesítési kereteket garantálni. A tervek feltételezhetően komoly sikerekkel kecsegtettek volna, ha nem történik az 1907-es világgazdaságot is megrázó amerikai válság, amely természetesen hatással volt a fogyasztási cikkek, így a porcelánok piacára is. Ez különösen azért érintette érzékenyen Herendet, mert a tulajdonos hosszas mérlegelés és vívódás után szánta rá magát a finom áruk szélesebb körű értékesítésére. Azonban mire ezek a befektetések megtérülhettek volna, a külső körülmények alaposan megváltoztak. 1907 őszére kiderült, hogy a vásárlói forgalom-----------------------------------------------------------------------------------------------79 VeML XI.46.b.cc. 4. tétel. Kereskedelmi szerződés az Aufrecht & Goldschmied céggel.

80 VeML XI.46.b.aa. 10. tétel. 1907., Magyar Iparművészet 1907. X. 5. 264.

81 Egy normál service a következő darabokat tartalmazza: 1 leveses tál, 4 pecsenyés tál, 4 kerek tál, 2 főzelékes tál, 2 szószos, 2 salátás valamint 60 darab tányér. A tányérok közül 12 mély, 36 lapos és 12 desszert.

46