Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
V. Sikerek és kudarcok az első világháború előestéjén - Üzletek és hitelek
jelentősen elmaradt a tervezettől, így az első évben legyártott 100 darab szerviz egy része is raktáron maradt. Farkasházy szeptember elején egyik levelében ismételten kérte, hogy az elkészült porcelánokat szállítsák végre el, mert azok akadályozzák őt a további munkában. Mivel a másik fél továbbra sem tartotta be a szerződésben vállaltakat, Herend tulajdonosa 1907 őszén pert indított ellenük. Ahogy a vele szemben megkezdett jogi ügyek, így természetesen ez is hosszan elhúzódott, és még 1912-ben sem született jogerős bírói ítélet. Mindezt onnan tudjuk, hogy Farkasházy a Magyar Királyi Törvényszéknek és a Kereskedelemügyi Minisztériumnak címzett kérelmében utal az Aufrecht & Goldschmied céggel fennálló vitájára és az azóta keletkezett anyagi káraira.s" Ebben a beadványában részletesen ír azokról a feleslegessé vált beruházásokról, amelyeket a szerződés értelmében még 1907-ben elvégzett. A tervezett nagyszabású gyártáshoz az egyik kemencéjét például teljesen átépíttette és több ezer forintot költött új formák készítésére és vásárlására. Természetesen ezekhez a beruházásokhoz a vállalt szűk szállítási határidők miatt újabb munkásokra volt szüksége, akik alkalmazásával együtt a régiek bérét is kénytelen volt emelni. A szerződésben foglalt tárgyak határidős elkészítéséhez a nyári betakarítási munkák idején mutatkozó munkaerőhiány miatt némi bérkiegészítéssel még segéderőt is alkalmazott. Ezenkívül az időközben beérkező megrendelések egy részét vállalt kötelezettségei miatt visszamondta, ami újabb, megbecsülhetetlen pénzkiesést jelentett számára. A Törvényszék felé benyújtott keresetében nem tért ki arra a részletre, hogy 1907 nyarán a megállapodáson felül Goldschmied Bemáték még ugyanennyi étkészletet rendeltek tőle. Ő egy feltétellel vállalta ezt, ha a kapacitás hiánya miatt az alaptálakat külföldről szerezheti be. Ez az eljárás a szakmában bevett szokásnak számított, s a gyakorlatban azt jelentette, hogy a megrendelt import fehéráruknak csak a festése történt volna Herenden. Kritikusai körében azonban rögtön megjelent az a vád, hogy valójában itt hamisításról van szó, hiszen herendi név alatt, cseh készítésű porcelánokat hoznak majd forgalomba. A hazai porcelánkereskedők lapja például már az első évben meglehetősen éles hangon bírálta Farkasházyt a szerintük egyértelmű hamisításért.8' A cikk szerzőjének részben igaza volt, hiszen Herenden valóban használtak külföldi készterméket, azonban a lapban megjelent írás által sugallt tömeges és tudatos, a magyar államot fondorlatos módon megkárosító ügyletekről szó sem volt. A „támadás” hátterében feltételezhető, hogy több éve fennálló érdekellentétek illetve a hazai porcelánértékesítés szereplőinek konkurenciaharca állhatott. Az eset kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a magyarországi porcelánkereskedőket és néhány kisebb gyártót tömörítő Magyarországi Üveg- és Porcelánkereskedők Egyesülete, valamint szaklapja több alkalommal is éles kritikával illette Herend érté- 82 83 82 VeML XI.46.b.aa.l0.tétel. 1912. 83 Magyar Üveg- és Agyagipar 1907. 14.5. 47
