Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
IV. A porcelánmanufaktúra újjáalapítása és az első évek nehézségei - Mindennapi nehézségek
-----------------------------------------------SS* egyre kevesebben jöttek Magyarországra. Helyettük, ahogy Stingl Vince és Fischer Mór időszakától kezdve, nagyrészt herendi és környékbeli parasztcsaládok tagjai készíthették a vállalat vezetése által előnyben részesített termékeket. Farkasházy (Fischer) Jenőnek, amennyiben vissza kívánt térni a művészi alkotások gyártásához, komoly szakértelemmel rendelkező munkásokat kellett alkalmaznia. Az új tulajdonos - szemben elődeivel - a külföldi mesterek mellett nagyobb szerepet szánt a helybeli családokból származó munkásoknak. Ezt a célt szolgálta a korábban bemutatott tanoncképző létrehozása is. Az alkalmazottak száma a megrendelésekhez és a párizsi világkiállítás előkészületeire megítélt támogatásokhoz igazodva folyamatosan ingadozott. A Veszprémi Kerületi Betegsegélyező Pénztár által visszaküldött befizetési igazolások arról tanúskodnak, hogy míg 1897 szeptemberében húszán, a következő év márciusában már harmincnyolcán dolgoztak a porcelángyárban.'2 Ezek között, ahogy Nyugat-Európában már egyre több gyárban, néhány női alkalmazottat is találunk, akik elsősorban kisegítő feladatokat kaptak.52 53 Főleg a nyers- és fehéráruk gyártásában vettek részt, elsősorban csiszolás, szortírozás és a tárgyak pakolása tette ki munkaidejük nagy részét. Az első világháborúig Herenden csak alig néhány női munkás dolgozott az átlagos húsz-huszonöt fős alkalmazott között. Ha csak a munkások számát nézzük, a manufaktúra európai viszonylatban egy közepes méretű vállalkozásnak számított. Azonban elsősorban nem ez, hanem a befektetett tőke, a technika és a megrendelők száma határozta meg egy-egy gyár potenciálját.54 Mindennapi nehézségek Az új tulajdonos az indulás pillanatában a termelő munka helyett a megszerzett hitelek és kölcsönök nagy részét a halaszthatatlan felújításokra fordította. 1897 és 1899 között saját bevallása szerint 10 ezer forintért, főként veszprémi és környékbeli mesterekkel kijavíttatta a tetőszerkezetet, kicseréltette a sérült nyílászárókat és beszerezte a megfelelő szakmai munkához szükséges 52 VeML XI.46.b.aa.l3.tétel. Befizetések a Veszprémi Kerületi Betegsegélyező Pénztárhoz. 53Zehentmeier 1999. Németország egyes területein az 1870-es évektől kezdtek női alkalmazottakat is foglalkoztatni. Észak-Kelet Frankfoldön például 1874-ben a porcelángyári dolgozók 17%-a volt nő. Ez az arány 1903-ra 42%-ra nőtt. Az első világháborúban a katonaköteles férfi munkaerő hiánya miatt már nemcsak segédmunkát, hanem korongozó és festő feladatokat is kaptak. Az 1920-ban induló tanévben az első női hallgatót is felvették, rá egy évvel később pedig a híres Ph. Rosenthal & Co. A.G., már egy festőnőt is alkalmazott. A német porcelániparban dolgozó nők térnyerése 1933-ban ért véget, amikor a hatalomra jutó náci rendszer kizárólag a családban képzelte el szerepüket. Magyarországon az első világháború előtt főleg kiegészítő feladatokat bíztak a kis számban alkalmazott a női munkásokra. 54 Trömel 1926: 28. Az első világháború előtt Németországban a 2-5 főt alkalmazó vállalkozásokat, kis-, a 6-50 munkással dolgozókat közép-, míg az 50 felettieket nagyüzemeknek titulálták. 35
