Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

IV. A porcelánmanufaktúra újjáalapítása és az első évek nehézségei - A tanoncoktatás ötlete

1. nagyapja örökségét követve vissza kívánt térni a régi, klasszikus porcelánok rekonstrukciójához.

2. Számításai szerint magyar kaolinból képes lenne előállítani a 18. században egyedül Sévresben a „páte-sur-páte”46 technikával gyártott porcelánokat.

3. A nagyobb díszmüárúk mellett a piaci igényektől függően apró szobrok, kiegészítők gyártására is felkészült.

4. A millennium tiszteletére magyaros jellegű, eredeti stílusban készült dísztárgyak készítése is tervei között szerepelt.

Elképzelései összehasonlítva a korábbi évek kínálatával, kreatívnak és kellően elszántnak tűntek. Hogy legfőbb hitelezőjét, a magyar államot és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot megnyugtassa, a korábbi világkiállítások sikereit és az azt követő megrendelői hullámot hozta fel példának. Ennek ellenére valószínűsíthető, hogy a hitelezők számára mindezek egyelőre csak bizonytalan ígéretnek tűnhettek.

A tanoncoktatás ötlete

Farkasházy (Fischer) Jenő a „láthatatlan” tervező munka mellett egy gyakorlati ötlettel, az országban egyedülálló módon a tanoncképzés megszervezésével is komolyan kívánt foglalkozni. Az európai porcelánmüvészeti manufaktúrákat személyesen ismerő tulajdonos Herend jövőjét és folyamatos prosperitását a megfelelő szakértelemmel rendelkező szakmunkásokban látta. Meissen és különösen a Párizs melletti Sévres-ben működő agyagipari szakiskolák adták számára azokat a mintákat, amelyeket Magyarországon, Herenden szeretett volna meghonosítani. Az ok egyszerű volt: a hazai szakemberek hiánya miatt az elmúlt évtizedekben főként a birodalom csehországi tartományából érkező mestereket alkalmaztak, akik mellett a helyi herendi parasztemberek csak egy-egy részfeladatot tanultak meg. Ahhoz, hogy Herend felvehesse a versenyt a nyugat-európai porcelángyárakkal, ez már nem lehetett elegendő, így Farkasházy (Fischer) egy olyan ipariskola létrehozását kezdeményezte, ahol a festészetet és mintázást külön tantárgyként oktatják. Programjában vállalta, hogy állami támogatással, sévres-i mintára, külön ösztöndíj rendszerrel évente 10-15 főt taníttat, akik egy részét később alkalmazná is a vállalatánál.47

Egy keltezetlen feljegyzésében részletes tervet olvashatunk ennek kereteiről. E szerint a tanoncok várható szakmai fejlődésükkel megegyezően az első évben havi 40, majd végzős korukban már 120 korona fizetést kapnának. Az oktatás gerincét a gyakorlati munka, elsősorban a korongozás, a modellezés, a festés és

46 „Massza a masszán”. Egy olyan festési eljárás, amelyben a bőrkemény edényfelületre visznek fel egy újabb masszakeveréket, amelyet aztán együtt mázaznak és égetnek.

47 VeML XI.46.b.aa.25.tétel. Tanoncoktatással kapcsolatos iratok.

31