Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

IV. A porcelánmanufaktúra újjáalapítása és az első évek nehézségei

kilencezer forint kölcsönt vett fel a banktól44 A pénzintézetek hitelei mellett Farkasházy (Fischer) Jenő bízott az állami segítségben is, és már az első év leteltével tapasztalatait összegző beadványban fordult az illetékes minisztériumokhoz.45 A kereskedelemügyi miniszterhez címzett levelében részletes képet festett a gyár aktuális helyzetéről. Véleménye szerint, utalva az elmúlt majdnem tizenöt esztendő pénzügyi adataira, a korábbi tulajdonosok alapvetően rossz üzletfilozófia szerint működtették vállalkozásaikat. Ezt felmérve, ő a bizonyíthatóan hibás és csak a mennyiségre törekvő szemlélet helyett, a nagyapja által fémjelzett egyedi és művészi irányhoz kívánt visszatérni. Ehhez azonban az általa vásárolt gyárban nem adottak a feltételek, ugyanis az elődeik által beszerzett és használt formák, minták és kemencék egyszerűen alkalmatlanok erre. Az elmúlt egy év alatt világossá vált számára, hogy sem az eddig használt nyersanyagok, sem az ingó vagyon nem teszi lehetővé művészi alkotások előállítását. Nem is beszélve az ingatlanok katasztrofális állapotáról, a nagyobb balesetek elkerülése érdekében az épületek többsége azonnali felújítást igényelne. Mindezek alapján kérvényezte, hogy a 80 ezer forintos adósság-kölcsön kamatmentes maradhasson, és emellett két év alatt, negyedévenkénti utalásokkal számára még 10 ezer forint állami támogatást juttassanak. Az új tulajdonos, hogy érveit még inkább alátámassza, felvázolta a támogatás megítélésével nyíló piaci lehetőségeket, valamint a kérvényének elutasítása esetén várható következményeket is.

Az mind a magyar állam, mind pedig Farkasházy (Fischer) Jenő számára világos volt, hogy a korábbi tulajdonosok üzletpolitikája nem folytatható tovább. Ennek egyik fő oka, hogy az európai porcelán- és díszmügyártás tőkeerős és kiterjedt üzleti hálózattal rendelkező szereplői, különösen a németországi és csehországi gyártók az utóbbi évtizedben szűkülő piaci igényeket szinte teljesen kiszolgálták. Emiatt az olyan alapanyag- és tőkehiányban szenvedő vállalkozások, amilyen Herend is, tömegtermékek gyártásával nem lehetnek versenyképesek. Mivel korábban a minőség helyett a mennyiség került előtérbe, ezért a század közepének jelentős megrendelői, a hazai és birodalmi arisztokrácia lassan elpártolt Herendtől, hiányukat pedig a kialakulóban lévő hazai polgárság, mint potenciális megrendelőkor egyelőre nem tudta pótolni.

Az elmúlt évek politikája tehát bizalom- és pozícióvesztéshez vezetett, amit csak hosszas és kitartó munkával lehetett csak visszaszerezni. A vállalat aktuális viszonyait felmérve az új tulajdonos csak az 1900-as párizsi világkiállítást tartotta az első alkalmas időpontnak arra, hogy a herendi porcelán az európai piacon ismét teljes pompájában megjelenhessen. Addig természetesen komoly szakmai munkát ígért, amelyet négy fő alapra kívánt helyezni.

44 VeML XI.46.b. aa. 2. tétel. Levelezés a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal.

45 VeML XI.46.b. aa. 4. tétel. Az előző vezetés által felhalmozott és Farkasházy (Fischer) Jenő által átvállalt tartozások ügyei.

30