Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
II. A Porcelánmanufaktúra a 19. század utolsó évtizedeiben - Az üvegipari „óriás”
intézett Örley gyárigazgatóhoz, amelyben a hibák okáról tudakozódtak. Mondani sem kell mekkora presztízs veszteséggel járhatott ez az ügy, hiszen a több, mint 50%-os selejtarány egyszerűen magyarázhatatlan volt. A számlakönyv tanulsága szerint a következő években ugyan sikerült pótolni a dísztányérokat, azonban az igazgatóság gazdaságpolitikája, a piaci viszonyok valamint egy szerencsétlen baleset miatt az 1892. év végére a Herendi Porcelángyár Rt. csőd közeli helyzetbe került. Az üvegipari „ óriás ” Az állam a felszámolás előtt álló vállalkozást természetesen megpróbálta értékesíteni, ennek során jelentkezett vevőként a három évvel korábban alapított Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt.30 A magyar állam végül elfogadta ajánlatukat és 1893 februárjában a Herendi Porcelángyár Részvénytársaság egykori elnöke, Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter vezetésével alá is írták az adásvételi szerződést.31 A vevő 125 ezer forintért vásárolta meg a részvényeket és jelentős tőke bevonásával kezdett hozzá a munkához. A fővárosi székhelyű vállalat ebben az időszakban jól prosperált, erre példa, hogy még ugyanebben az évben Nógrád vármegyében a Salgótarjáni Palackgyár Rt.-t is megalapították. A csődbe jutott gyár értékesítésének pillanatában lehetséges jelöltként Farkasházy (Fischer) Jenő neve ismét felmerült. Köszönhetően elsősorban Gelléri Mórnak, az Országos Iparegyesület elnökének, aki a vevőkörhöz tartozó Földiák Gyula magánbankárt, az Rt. tanácstagját igyekezett meggyőzni az alapító unokájának rátermettségéről.32 A döntéshozók úgy látszik nem benne látta a megfelelő személyt, ezért a Fischer unoka neve egy rövid időre ismét háttérbe szorult. 30 A Részvénytársaság központja Budapesten, a Pannónia u. 2. szám alatt volt, ám 1892 és 1909 között kisebb üvegkohókat működtettek a Nagymező utca 8. szám alatt, a mai Emst Múzeum épületében. Központi raktára ez utóbbi helyen volt, ám emellett a Károly körút 9. és a Váczi út 22. szám alatt is voltak lerakatai. 1894-ben a Herendi Porcelán- és Fajanszgyáron kívül a salgótarjáni, a feketeerdei (ma: Padurea Neagra, Románia), a zlatnói (ma: Zlatno, Szlovákia) a beéli (ma: Beel, Románia) és az új-antavölgyi üveggyárak (ma: Uzovce, Szlovákia) tartoztak a tulajdonába. Ezen kívül ezekben az években a Részvénytársaság Bécsben is külön képviselettel rendelkezett. 31 XI.46.a.bb. 17. tétel. Adásvételi szerződés a Herendi Porcelángyár Rt. és az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. között. 32 Gelléri Mór (1854-1915) Tanulmányait Szarvason, majd Szegeden végezte, 1872-ben került az Országos Iparegyesülethez, ekkor még mint írnok. Fiatal korától rendszeresen publikált, és különböző szakfolyóiratok szerkesztésében is aktívan részt vett. 1880-ban az Iparegyesület titkárává választották és a Magyar Ipar című lap szerkesztésével is őt bízták meg. 1893-ban a millenniumi ipari kiállítás előkészítő bizottságának titkára lett, amely munkájáért 1896-ban királyi tanácsosi címmel jutalmazták. A következő évtizedben újságírói és szerkesztői tevékenysége és a szabadkőműves mozgalomban betöltött szerepe révén vált ismertté. 20
