Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

II. A Porcelánmanufaktúra a 19. század utolsó évtizedeiben - Az első részvénytársaság

vezetése is fontosnak tartotta, ezért az oda be- illetve kilépők számára lehetőséget biztosított arra, hogy nevüket vendégkönyvek lapjain örökíthessék meg. Erre a célra 1883 és 1893 között például, némi átfedéssel két kötetet is használtak.29 Az egyik, nagyobb és díszesebb borítású könyvbe elsősorban az illusztris hazai és külföldi vendégek, így például a későbbi miniszterelnök, báró Fejérváry Géza, a Magyar Iparegyesület alelnöke, gömöri Szontagh Pál kereskedelem- és iparügyi miniszter, és gróf Széchenyi Pál aláírásai kerülhettek be. A másik egyszerű, szürke kötésű albumban kaptak helyet az országos közéletben kevésbé ismert orvosok, törvényszéki bírók, tisztek, tanárok, mérnökök vagy éppen magánzók.

A gyár belső udvara az 1890-es években ( Herendi Porcelánművészed Múzeum)

A gyárlátogatások természetesen nem befolyásolták a termelést, még akkor sem, amikor 1885-ben jelentős megrendelés érkezett a fővárosból. A budai várkapitányság ekkor ugyanis újabb étkészleteket rendelt Herendröl, sajnos a megállapodás részletei nem ismertek, mindössze annyi tudunk, hogy öt évvel később, feltételezhetően egy újabb megrendelés kapcsán az udvar súlyos kritikákat fogalmazott meg az elkészült tárgyakkal szemben. A szerződésben szereplő 400 dísztányérból ugyanis, minőségi kifogások miatt 240 darabot egyszerűen visszaküldték. Az Igazgatótanács természetesen azonnal levelet

29 VeML XI.46.a. bb. 1.23, 24. Vendégkönyvek 1883-1893.

19